tag:blogger.com,1999:blog-17718393100192080912024-03-13T11:54:23.009-07:00A 46. szélességi foknálcarpe diemhttp://www.blogger.com/profile/10770474806144813502noreply@blogger.comBlogger136125tag:blogger.com,1999:blog-1771839310019208091.post-56812107061535636162016-09-22T04:08:00.002-07:002016-09-22T04:08:53.913-07:00"Az ember végül rádöbben, hogy egész életében csak az volt az igazán értékes, örömteli és jó, amikor szeretett. És szerették..."<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-PlpOw5kkPhs/V-O58tjR5YI/AAAAAAAAKJ8/MzZox8PqPs4q-ehf50daGD--frorm33ZgCLcB/s1600/14329997_1184329771606350_561266846085990769_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="424" src="https://4.bp.blogspot.com/-PlpOw5kkPhs/V-O58tjR5YI/AAAAAAAAKJ8/MzZox8PqPs4q-ehf50daGD--frorm33ZgCLcB/s640/14329997_1184329771606350_561266846085990769_n.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-W3NCILPJhMU/V-O6wVjBaLI/AAAAAAAAKKE/JdEdjCQxR4kaPXUtuIztrfoRgDCeBzz8gCLcB/s1600/5f6b12dc319aa4fd1dbf4f7456b01ab7.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="424" src="https://4.bp.blogspot.com/-W3NCILPJhMU/V-O6wVjBaLI/AAAAAAAAKKE/JdEdjCQxR4kaPXUtuIztrfoRgDCeBzz8gCLcB/s640/5f6b12dc319aa4fd1dbf4f7456b01ab7.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-uJaYb7v5fLU/V-O7bhqIhAI/AAAAAAAAKKM/dGJ4ODyT9YYopTDMfVSQJbL5jYd-amapACLcB/s1600/Brad-Pitt-Angelina-Jolie-Wedding-Photo.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="432" src="https://1.bp.blogspot.com/-uJaYb7v5fLU/V-O7bhqIhAI/AAAAAAAAKKM/dGJ4ODyT9YYopTDMfVSQJbL5jYd-amapACLcB/s640/Brad-Pitt-Angelina-Jolie-Wedding-Photo.jpg" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-Aehcvl8Yd_0/V-O7r6gNt3I/AAAAAAAAKKU/dEX7veTEXtca-YG1jTxoJod4QpytD8m3ACLcB/s1600/rs_560x452-140829175313-1024.Brad-Pitt-Angelina-Jolie-Wedding.1.ms.082914_copy.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="516" src="https://4.bp.blogspot.com/-Aehcvl8Yd_0/V-O7r6gNt3I/AAAAAAAAKKU/dEX7veTEXtca-YG1jTxoJod4QpytD8m3ACLcB/s640/rs_560x452-140829175313-1024.Brad-Pitt-Angelina-Jolie-Wedding.1.ms.082914_copy.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
<br />carpe diemhttp://www.blogger.com/profile/10770474806144813502noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1771839310019208091.post-62563932054808919522016-08-25T08:50:00.001-07:002016-08-25T08:50:31.922-07:00FEJÉR CSABA / 469.<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="344" src="https://www.youtube.com/embed/WgkIknkfZfg" width="459"></iframe>carpe diemhttp://www.blogger.com/profile/10770474806144813502noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1771839310019208091.post-43315033765726830672016-07-04T06:49:00.003-07:002016-07-04T06:53:58.040-07:00Családtörténetünk darabkái Grecsó Krisztián: Jelmezbál <span style="color: #4c1130;"><i><span style="font-size: large;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><br /></span></span></i></span><span style="color: #4c1130;"><i><span style="font-size: large;"><span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">Grecsó Krisztián legújabb regénye megjelenése óta rendkívül nagy népszerűségnek örvend a kritikusok és főként az olvasók körében. A szerzővel rengeteg dedikálást, interjút, író-olvasó találkozót szerveznek, ami természetesen azért is lehetséges, mert van rá igény a közönség részéről. A Jelmezbál a Bookline és a Líra áprilisi sikerlistáján is az első helyen szerepelt, az idei könyvfesztiválon pedig a Magvető kiadó legnagyobb példányszámban eladott könyve lett.</span></span></i></span><img alt="" class="aligncenter size-full wp-image-31788" src="http://www.kortarsonline.hu/wp-content/uploads/2016/06/grecso-jelmezbal.jpg" height="640" title="grecso-jelmezbal" width="411" /><br />
<span style="color: #4c1130;"><i><span style="font-size: large;"><span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><br /><br />A borító egészen jól megtervezett, szemléletesen tükrözi a regény koncepcióját. A tér üressége kivetíthető a falusi élet sivárságára és céltalanságára, a szereplők önkeresésére. A falevelek összetömörült, mégis szuverén sodródása és légtérbe özönlése ugyanakkor felkavarja a békét és a nyugalmat, megteremti a dinamikusságot – akárcsak a regény karaktereinek belső vívódásai, önreflexiói. A történet alapvetően izgalmasnak és egyben elgondolkodtatónak ígérkezik. A majd’ háromszáz oldalas regény lapjain – a fülszöveg ajánlója szerint – egy krimibe ágyazott, generációkon átívelő családregény mozaikkockái bontakoznak ki és állnak össze a végén szerves egésszé. Ennek ellenére a szerző igazi populáris, már-már klisébe hajló témákat boncolgat: nagy szerelmek, árulások, remények, lemondások, éveken át húzódó súlyos elhallgatások. A mű nem mindennapi szerkezete, megformáltsága révén azonban fel is oldhatná az unásig ismételt kérdésköröket – de nem teszi. A két meggyilkolt lány és harmadik, eltűnt társuk története jóformán csak a szűk keretet képezi, a többi cselekményt a kiragadott élettörténetek darabkái adják, némi helyénvaló társadalomkritikával vegyítve. A Jelmezbál strukturális felépítése rendkívül eredeti, és maga az ötlet kivitelezése is elismerésre méltó: az író rutinosan lavírozik az egymástól időben és térben néhol meglehetősen távol lévő epizódok között. A hagyományos dialógusok hiányoznak, ezeket a szereplők tudatának belső őrlődései, monológjai, a külvilág felé is kivetített gondolatfoszlányai helyettesítik – egyes pontokon nem is olyan egyértelmű, hogy valóban kimondott szavakat olvasunk-e. Ennek megfelelően formailag idézőjelek pótolják a gondolatjeleket. A történetfűzés azonban hagy némi kívánnivalót maga után. Vannak jól és kevésbé jól megalkotott részek is: az első és az utolsó fejezetek ígéretesek, a regény közepe azonban kissé ingerszegény. A könyv első kétharmadában fejezetenként – néhány kivétellel – teljesen új szereplőket, életeket ismerünk meg, s mivel egy-egy történetet, karaktert csak felületesen érint, de ki nem bont a szerző, jelentőségük számos esetben elsikkad. Túlságosan töredékesek, szerteágazóak a kapcsolatrendszerek és az események ahhoz, hogy hatni tudjanak. Csak kóválygunk a felvetett eseményszálak között, s épp mire belemerülhetnénk az egyikbe, már jön a következő – így nehéz mit kezdeni velük. Szinte minden fejezetben lélektani fejtegetésekbe bocsátkozik az író, de ezek igazán mély impressziók kiváltásához erőtlennek bizonyulnak. A regény novellákra esik szét – és így, visszatérő szereplőkkel bizony jobban meg is állná a helyét. <br /><br />„Minden mindig volt már egyszer. És még lesz is. Hatvan fölött nem éri meglepetés az embert, ha csak az nem, hogy minden ugyanolyan”, hangzik el ez a mondat a Jelmezbál egyik szereplőjének szájából. Kicsit maguk az eltérő életkorú vidék- és városlakók is ilyenek: nem nagyon különböznek egymástól, kevés szereplőnek vannak a többiekétől eltérő személyiségjegyei, motivációi – mintha mindenki összemosódna valahol, és a fiatalok is megvénültek volna már. Ezért csak két-három megfoghatóbb, jellegzetesebb karakter az, akivel az olvasó közelebbi kapcsolatba kerülhet vagy azonosulni tudna. <br /><br />Az apró, homályos pontok összeillesztésén segíthetne a mű többszöri újraolvasása, ehhez viszont nem elég érdekfeszítő. Időnként vannak jól megragadott, hangulatos képek, egészen átütő, hiteles leírások és mélyen gyökeredző emberi tapasztalatok, néhol azonban túlcsordulnak, és erősen mesterkéltnek tűnnek – sőt akadnak enyhén hatásvadász jelenetek is, amik gyengék a cél beteljesítéséhez. Utóbbihoz tartoznak a szexuális fantáziálásokhoz, erotikus aktusokhoz kapcsolódó részek. A szerző egészen más stílusban mutatja be ezeket, minden más történetfoszlányhoz képest sokkal erősebbek, tárgyiasítottabbak. Azért is erős a közöttük húzódó kontraszt, mert stilisztikailag egyenesen kiugróak a könyv egészének hangulati szférájából, más eszközök hiányában azonban sablonosak és erőltetettek: nem biztos, hogy a vulgáris szavak és kifejezések felsorakoztatása a legjobb módszer a kívánt hatás eléréséhez. <br /><br />Grecsó Krisztián saját nyilatkozata szerint a valóságban is a könyvben szerveződött töredékesség mintájára működnek a családok, hiszen a távolabbi családtagokra már nem látunk rá, itt pedig az olvasó lehet a nyomozó, aki kideríti, hogyan függnek össze az események, és milyen viszonyban vannak egymással a szereplők. Az azonban már a regény első fejezetei után kiderül, hogy ez nem egy feszültséggel teli krimi, így emiatt nem is igazán akarunk nyomozni, legalábbis nem a detektívregény megszokott értelmében. Mindazonáltal ne várjunk könnyed szórakozást a könyvtől. Inkább valamiféle, a különböző emberi perspektívákból töltekező, gomolygó merengésre alkalmas olvasmány ez – a történetek hangulata ugyanis többségében magával ragadó. <br /><br />Grecsó Krisztián: Jelmezbál, Magvető, 2016.</span></span></i></span>carpe diemhttp://www.blogger.com/profile/10770474806144813502noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1771839310019208091.post-78958473551207562782016-04-01T07:58:00.001-07:002016-04-01T07:58:24.585-07:00Girl Online<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-CiPs_4rHw6M/Vv6KxLz_ZRI/AAAAAAAAKEo/LRdrJi_gPjcZTr9d3FxIN_b-_OtJvgFGg/s1600/covers_381827.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="640" src="https://1.bp.blogspot.com/-CiPs_4rHw6M/Vv6KxLz_ZRI/AAAAAAAAKEo/LRdrJi_gPjcZTr9d3FxIN_b-_OtJvgFGg/s640/covers_381827.jpg" width="422" /></a></div>
<br />
<br />
<span style="color: #4c1130; font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: large;"><div style="text-align: justify;">
<i><div style="display: inline !important;">
<i><div style="display: inline !important;">
<i>A 25 éves Zoe az Y generáció nemzetközi sztárja, aki Zoella néven pár éve indított divat- és sminktanácsadási csatornát a YouTube-on. Korosztályából sok lány őt tekinti legbizalmasabb barátnőjének, akivel fiúkról, családról, suliról és divatról, szerelemről és félelmekről is őszintén lehet beszélni. A Girl Online megdöntötte a megjelenés hetében legjobban fogyó könyv eddig világrekordját, 35 országban vehetik kézbe a rajongók.</i></div>
</i></div>
</i></div>
<i><div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Pár megdöbbentő adat Zoelláról:</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>3 millió Twitter követő, 3.5 millió Instagram követő, 7 millió YouTube feliratkozó, 2 millió Facebook like. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>A brit kisvárosban élő Penny Porter úgy akarja legyőzni szorongásos rohamait, hogy blogot indít, és ismeretlenekkel osztja meg érzéseit, gondolatait. GirlOnline álnéven bele is vág, de egy szerencsétlen baleset elrettenti a folytatástól.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><div style="display: inline !important;">
<i>Penny és családja a karácsonyt New Yorkban tölti, ahol a lány megismerkedik (és fülig beleszeret) egy izgalmas és sármos zenész srácba. Pár nap alatt megfordul velük a világ, Noah a legjobb dolog, ami Pennyvel történhet, és a lány azonnal világgá is kürtöli újdonsült boldogságát a blogon… csak azt nem sejti, hogy ezzel lavinát indít el, és nemsokára több ellensége lesz, mint ahány barátja…</i></div>
</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Vajon megbízhatsz a legjobb barátodban, ha a szerelem a tét? És a szerelmedben, ha a boldogság? </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i></i><div style="display: inline !important;">
<i></i><div style="display: inline !important;">
<i><i><i><div style="display: inline !important;">
<i><div style="display: inline !important;">
<i><div style="display: inline !important;">
<i>Főszereplőnk egy 17 éves angol lány, aki vörös hajú, átlagos testalkatú, még átlagosabb tanuló. Penny-t az emeli ki a sorból, hogy jól fényképez. A lány Elliottal, a homoszexuális falszomszédjával beszél meg mindent, ami kamaszként foglalkoztatja. Például Ollie, a fiú, akiért oda van, vagy a legjobb (ex) barátnője Megan, aki mostanság eltávolodott tőle. Elliot tud arról, hogy Pennynek pánikrohamai vannak mióta a családjával néhány éve autóbalesetet szenvedett. Szerencsére súlyosan nem sérült meg, de ez borzasztó élmény kihatással van a mostani életére is. A lánynak pánikrohamai vannak, amikről nem mer beszélni. Egy ilyen eset után határozza el, hogy blogjában, amit Girl Online néven vezet ír erről. A blogot eleinte csak Elliot olvassa, aztán ahogy szaporodnak Penny életéről a posztok egyre több olvasója lesz. A lány névtelen marad az interneten, de ott egyre többen vállalnak fel vele sorsközösséget. A pánikrohamos bejegyzésre sok komment érkezik, és Penny érzi, hogy jót tett neki ez a vallomás. 17 évesen nagyjából minden lány hasonló dolgokon ment keresztül. Kik is az igazi barátaink? Miért cikiznek ki a többiek? Ha valamit elszúrunk, akkor az miért mindig a nagy nyilvánosság előtt történik és miért nem otthon a szobánk falai között? Miért történik mindennap velünk valami ciki dolog? Hogyan lehet túljutni a pánikoláson?</i></div>
</i></div>
</i></div>
</i></i></i></div>
</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<i><div style="display: inline !important;">
<i>A lány bénázásai és kérdései biztos, hogy mindenkiben felmerültek már vagy elgondolkozott már rajtuk saját példája, vagy egy hozzá közelálló személy miatt. Penny olyan, mint mi voltunk 17 évesen, vagy mint bármelyik tini. Ciki és kínos helyzetekbe kerül, amikor "randizik" vagy hasra esik egy iskola előadáson, amiről videó felvétel is készül. Ez később kikerül a Facebookra, és Penny ettől még kellemetlenebbül érzi magát. Ismerős szituáció igaz? Naponta hallani ilyen esetekről, és olyan történetekről, ahol a személyiségi jogokat semmibe veszik más diákok, és kinevetik a másikat. Penny cikis helyzete szüli azt, hogy a lány végül szüleivel tart New Yorkba, ahol teljesen megváltozik az egész élete.Penny a Nagy Almában, ahová édesanyját azért hívják, hogy szervezzen meg egy esküvőt, találkozik Noah-val a sráccal, aki pár évvel idősebb nála és elképesztően jó fej. Nem tud semmit sem Penny cikis videójáról, se a blogjáról, csak egy fiú, aki olyan, mint bármelyik más. Vagyis éppen olyan, mint akit érdekel Penny. Kettőjük kapcsolata könnyedén indul és alakul a barátságból szép lassan szerelemmé. Mert hát egy tinisztoriba kell szerelem. Noah egy kicsit álompasi volt, még ha tudjuk, hogy Penny nem is tündérhercegnő, de néha úgy éreztem, hogy ez már már Hamupipőke történet (van egy két utalás egyébként erre a mesére a könyvben). Aranyos páros voltak együtt, és sok romantikus pillanat van a könyvben, amit nem fogok elfelejteni. És bár 17 éves lányokról és kicsit idősebb fiúkról szól a könyv ez megmarad ezen a szinten is. Tényleg ifjúsági, de ez nem is baj, nem is illett volna a könyvbe más. Szerettem, hogy az írónő sok-sok romantikus jelenetet, beceneveket és közös pontot belecsempészett a Girl Online-ba.</i></div>
</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><div style="display: inline !important;">
<i>Zoella első regényét szeretni fogják a tinik, de az idősebbek is, mert magukra ismernek a bénázó tinilány szorongásain. A felnőttek pedig azért olvassák el, mert Zoella szülei normalitásából sokat lehet tanulni, és abból is, hogy hogyan kezeljük a kamaszunk pánikrohamait, és érzékeny kis lelkét.</i></div>
</i></div>
</i></span>carpe diemhttp://www.blogger.com/profile/10770474806144813502noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1771839310019208091.post-41879830675420310252016-04-01T07:40:00.006-07:002016-04-01T07:40:46.659-07:00Az afrikai<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-Y9ZKOR0ltDo/Vv6HZu6N1QI/AAAAAAAAKEc/6ZQuq1Ih9yM_r9wlmTPpaJDftlrj63umA/s1600/az_afrikai.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="640" src="https://3.bp.blogspot.com/-Y9ZKOR0ltDo/Vv6HZu6N1QI/AAAAAAAAKEc/6ZQuq1Ih9yM_r9wlmTPpaJDftlrj63umA/s640/az_afrikai.jpg" width="561" /></a></div>
<br />
<span style="color: #4c1130; font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: large;"><div style="text-align: justify;">
<span style="font-style: italic;"><br /></span></div>
<i><div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>A Magyarországon már a hetvenes évek óta ismert, friss Nobel-díjas J. M. G. Le Clézio e melankolikus hangulatú regényében egyfelől apjának, a hosszú éveken át gyarmati orvosként dolgozó "afrikainak" állít emléket, másfelől megosztja az olvasóval saját gyermekkori élményeit, annak a néhány évnek a tapasztalatait, amelyet (fivérével együtt) apja mellett töltött Nigériában. Ám mindeközben elénk tárul egy varázslatos, egzotikus és egy európai ember számára szinte felfoghatatlan világ is – annak a hajdan volt, bő hatvan évvel ezelőtti Afrikának a világa, amelynek szépségére, különlegességére és természetes tisztaságára még a gyarmatosítók, illetve azok gyermekei is rácsodálkoztak. És amikor egy Nobel-díjas író "csodálkozik rá" a fekete kontinensre, abból egy, a szívhez s az értelemhez egyaránt szóló, megkapó és tanulságos könyv születik, melyet apák és fiúk egyaránt örömmel fognak lapozgatni. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Afrika. Mit jelentett ez a kisfiúként odakerült Cléziónak? A végtelen szabadságot, a rohangálást a homlokig érő fűben, a forró, állatok hangjaival benépesített éjszakákat, a minden kényelmet nélkülöző apró kunyhót, magát agyermekkort? Az afrikai. A gyarmati orvosként dolgozó apa, akit a háború elválaszt feleségétől és pici gyermekeitől, aki országnyi területet és több ezer embert lát el egyedül, kezdetleges felszereléssel és minimális gyógyszerekkel küzdve a maláriával, leprával, vérhassal, kwashiokórral és a hatalom igazságtalanságával, végül belerokkanva, belekeseredve az egészbe? </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Minden ember életében eljön a nap, amikor felteszi magának a kérdést: ki vagyok én? Honnan jöttem? Hogyan formált a szüleim jelleme, a környezetem azzá, aki ma vagyok? Egyáltalán kik a szüleim, anyám és apám, az általam ismert szerepük mögött? Ezekre a kérdésekre is keresi a választ a könyvben, de már nem ítélkezve, forrongva, hanem a megismerés vágyával, elfogadva apját, kultúráját, Afrikát és az afrikait úgy, ahogy vannak. Úgy, ahogy ő látja, ismeri és szereti őket.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</i></span><div style="text-align: justify;">
<br /></div>
carpe diemhttp://www.blogger.com/profile/10770474806144813502noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1771839310019208091.post-57530724886258199132016-03-13T08:37:00.001-07:002016-03-13T08:37:59.370-07:00Saul fia (12) előzetes<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="270" src="https://www.youtube.com/embed/q2kzIn8nuvI" width="480"></iframe>carpe diemhttp://www.blogger.com/profile/10770474806144813502noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1771839310019208091.post-47148580207176024712016-03-13T08:36:00.001-07:002016-03-13T08:36:07.802-07:00Oscar-díj: Nemes Jeles László átvette az Oscar-díjat - A Saul Fia nyert ...<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="344" src="https://www.youtube.com/embed/Btx77MkCPkw" width="459"></iframe>carpe diemhttp://www.blogger.com/profile/10770474806144813502noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1771839310019208091.post-39104663135942583862016-02-04T08:51:00.003-08:002016-02-04T08:51:59.639-08:00Nyáry Krisztián: Igazi hősök – Geszti Péter könyvajánlója<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="270" src="https://www.youtube.com/embed/cA-AE0DUOn4" width="480"></iframe>carpe diemhttp://www.blogger.com/profile/10770474806144813502noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1771839310019208091.post-63252315426095806302016-02-04T08:51:00.001-08:002016-02-04T08:51:24.477-08:00Nyáry Krisztián: Igazi hősök – Kulka János könyvajánlója<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="270" src="https://www.youtube.com/embed/-UCn0SfNhao" width="480"></iframe>carpe diemhttp://www.blogger.com/profile/10770474806144813502noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1771839310019208091.post-68703374566078454592016-02-04T08:50:00.001-08:002016-02-04T08:50:52.280-08:00Nyáry Krisztián: Igazi hősök – Szávai Viktória könyvajánlója<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="270" src="https://www.youtube.com/embed/sCIdPDPJdoQ" width="480"></iframe>carpe diemhttp://www.blogger.com/profile/10770474806144813502noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1771839310019208091.post-16091879155366866562016-01-06T09:05:00.001-08:002016-01-06T09:05:20.265-08:00Patrick Modiano: Nászút (Klubrádió)<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="344" src="https://www.youtube.com/embed/T1y-ZPowfKk" width="459"></iframe>carpe diemhttp://www.blogger.com/profile/10770474806144813502noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1771839310019208091.post-43891713817805644462016-01-06T08:40:00.004-08:002016-01-06T08:40:31.370-08:00Nászút<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-HfYVPBYrIQU/Vo1C4aMO0ZI/AAAAAAAAJzs/woGsuYq4TOw/s1600/covers_356308.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="640" src="http://3.bp.blogspot.com/-HfYVPBYrIQU/Vo1C4aMO0ZI/AAAAAAAAJzs/woGsuYq4TOw/s640/covers_356308.jpg" width="421" /></a></div>
<br />
<br />
<span style="color: #4c1130; font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: large;"><i><br /><br />A Nászút, a Nobel-díjas Patrick Modiano legújabb magyarul megjelent kisregénye tökéletesen illeszkedik az eddigiek sorába: egy újabb letisztult, titokzatos, noir elemekben bővelkedő minimalista történet, amelyben számtalan idősík keveredik és folyik egymásba.<br />Jean B-t, a középkorú dokumentumfilm-rendezőt egy forró nyári nap felesége és barátai kísérik ki a párizsi reptérre, hogy elutazzon Rio de Janeiroba legújabb filmje forgatására. Jean azonban úgy dönt, hogy nem megy. Befejezi eddigi fásult, megunt életét, és az utóbbi időkben menekülésnek is betudható utazásokat felváltja egy újabbal: Párizsból Párizsba; anélkül, hogy bárkinek is szólna erről. Mindezt azonban nem azért teszi, hogy rendezze magában a problémáit: felesége szeretőt tart, a munkája többé már nem elégíti ki, már mindent csak rutinszerűen végez. Ennek más az oka, Jean ugyanis titkos tervet dédelget: már régóta meg akarja írni egy titokzatos nő, Ingrid életrajzát, akivel még fiatal korában találkozott, aki talán először sugárzott szeretetet felé az életben, és aki már évekkel korábban ismeretlen okból öngyilkos lett.<br />Modianóra mindig is jellemző volt az, hogy a történetei több idősíkban játszódtak, de a Nászútra ez hatványozottan jellemző. Jean a ’80-as évek végén a fővárosban bujkálva emlékszik vissza a ’70-es évek Milánójára, ahol és amikor is értesült a nő haláláról; a ’60-as évek francia Riviérájára, ahol stoppoló kamaszként találkozott Ingriddel és annak férjével, Rigaud-val; majd néhány fellelt dokumentum és felkeresett helyszín, valamint saját érzései alapján rekonstruálja a világháborús időszak Párizsát és a pár megismerkedését. Így nem is csoda az, hogy sosem érzünk a talpunk alatt szilárd talajt, fogalmunk sincs, melyik helyszínen és melyik idősíkon fog folytatódni a történet.<br />A francia szerző visszafogott, mint mindig. Nemcsak nyelvileg (a kötetet ezúttal Gulyás Adrienn fordította – mondhatom igazán kitűnően), de történetileg is: a 160 oldal alatt alig-alig tudunk meg valamit a főbb szereplőkről, nem tudjuk meg, mitől romlott meg Jean házassága, miért nem érzi jól magát utazó filmesként, ahogy nem tudunk meg szinte semmit sem Ingridék életéről. Az elhallgatás annyira teljes, hogy például a zsidó szó sem szerepel a világháborús résznél, holott sejthető, hogy a lánynak a származása miatt kell bujkálnia.<br />A történetek önmagukban talán nem állták volna meg a helyüket, de így egymásra kopírozva, összekapcsolódva mégis többet adnak, mint amik, túlmutatnak önmagukon: például maga a nászút is olyan új, megfoghatatlan, melankolikus jelentést kap, amely óhatatlanul is beleivódik az olvasóba, és egy idő után, a szót felidézve beugrik ennek a zseniális kisregénynek a hangulata. Mert a Nászút inkább egy érzés, mint egy szimpla történet.<br /><br /><br /><br />Mivel már az összes Modiano-kötetet olvastam, kijelenthetem, hogy a Nászút mindenképpen a magyarul is elérhető könyvek legszűkebb élvonalába tartozik, összetett, élvezetes olvasmány – akik szeretik az írót, azoknak kötelező, akik pedig még nem olvastak tőle, azoknak bevezetőül erősen ajánlott.</i></span>carpe diemhttp://www.blogger.com/profile/10770474806144813502noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1771839310019208091.post-54080965469809776872016-01-06T08:30:00.005-08:002016-01-06T08:30:35.268-08:00Amerika! Visszaintegetsz?<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-ibGyCTeLSv0/Vo1A0OGYrWI/AAAAAAAAJzg/P66Ra-_KTgM/s1600/statements_625593.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="640" src="http://1.bp.blogspot.com/-ibGyCTeLSv0/Vo1A0OGYrWI/AAAAAAAAJzg/P66Ra-_KTgM/s640/statements_625593.jpg" width="480" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<span style="color: #4c1130; font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: large;"><i>Egy amerikai fiú, egy magyar lány, egy óceánt áthidaló szerelem … és ami utána jön: kultúrsokk, honvágy, egy idegen kultúrába való beilleszkedés s mindez sok-sok öniróniával, szórakoztatóan: Amerika! Visszaintegetsz? <br />A főhős, eredetileg nyíregyházi bölcsészlány, kalandvágyó, kíváncsi és igényes – harmincas évei elején jár, úgy érzi, eleget kísérletezett már önmagával, és most már szeretné megtalálni élete „középpontját” mind a munkában, mind a szerelemben. Járt zarándokúton és kolostorban, próbálkozott ezoterikus jóslatokkal és kártyával, igyekszik ráhangolódni a „Mindenség” termékeny áramlataira, amellett talpraesett és két lábbal áll a földön, csak éppen mintha egészen idáig elkerülte volna a szerencse. – Vagy mégsem? Sok kisebb-nagyobb viszontagságon keresztül jutunk el a válaszokig. Közben megismerjük a mai Amerika mindennapjait egy odavetődött magyar lány szemszögéből, megismerjük a főhős barátnőjének párhuzamos szerelmi történetét, sok-sok humorral, iróniával megspékelve, nagyon átélhető, magával ragadóan személyes formában. Sodró történet, amely még a végén is tartogat meglepetést…</i></span>carpe diemhttp://www.blogger.com/profile/10770474806144813502noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1771839310019208091.post-77275433172949649032016-01-01T04:27:00.002-08:002016-01-01T04:31:22.332-08:00Liza, a rókatündér - film<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-4B2Q3gV6nlk/VoZwqWabwgI/AAAAAAAAJx8/MtTzR5oMXSo/s1600/liza1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="640" src="http://2.bp.blogspot.com/-4B2Q3gV6nlk/VoZwqWabwgI/AAAAAAAAJx8/MtTzR5oMXSo/s640/liza1.jpg" width="432" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<span style="color: #4c1130; font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: large;"><i>Először médiaheccnek gondoltam – amikor évekkel ezelőtt szembejöttek az első karakterplakátok és pár töredék a meséből. Nem tudtam elképzelni, hogy a hol kisebb, hol nagyobb hullámot vető kíváncsiság a japán kultúra iránt elhordoz majd a hátán egy ilyen alapjaiban odaköszönő sztorit… Persze ennél több lett, és kevesebb. Nem tudtam elképzelni, hogy ilyen lesz, hogy köszönget jobbra és balra is; azt főleg nem, hogy ezek az odaköszöngetések hamar másodlagossá lesznek, plusz humorforrássá – hogy elég tisztán kirajzolódik az a delíriumos kisvilág, amely elsősorban az álmodozásainkra, a világra meséléseinkre mutat, meg arra a rémületes pillanatra, amikor valakit belevonunk a mesénkbe, és ő jön, önként. Én is ilyen nézője lettem, mentem önként ebbe a delíriumba – és most megpróbálom elmesélni, miért.<br />Liza (Balsai Móni), a csudapesti japán nagykövet özvegyének ápolónője szűk, de otthonos kisvilágban él: amibe a rigolyás, ágyban fekvő özvegy (Molnár Piroska), egy japán romantikus regény, és Tomy Tani, a fiatalon elhunyt J-pop sztár (David Sakurai) kísértete fér csak be – mindenki más, az özvegy rokonai, a Csudapest utcáin, közértjeiben, könyvtárában, Mekk Burgerében tülekedő bárkik mind betolakodók. A napig, amikor Liza pár szabad órát kér a 30. születésnapján, hogy élőben is kövesse a regényreceptet: megtalálja a neki rendelt szerelmet. Ó, szent álmodozás: csak a mágikus pillanat kell, egy jó recept, és kész az örök szerelem… szegény Liza nem tudja még: az ő szerelme halálos ajándék, mert testébe bújva ott mocorog a rókatündér – s mind belehal, aki rókatündérbe szeret…<br />Ez a Csudapest de csodás! Valahol a saját hatvanas évek, és a japán retro őrült keveréke; persze pont emiatt kell hozzá egy pici türelem, hogy ne akasszon, amikor a szereplők például dalra fakadnak, a legmorbidabb japán popkorszak fényes műszövetes giccsét rezgetve az elképzelt sohaország sohalakásának poros levegőjébe. Egyszerűen röhögd ki: minden kamaszlány Rihanna-riszálása, fiúk rap-divatpózai ugyanezt a beteg mintát követik. Nézd úgy, mint egy tükröt, és úgy meglepően éles. Csak egy csillanást hoztam példának; de hidd el, ez a tükör, ez a nemlétező közelmúlt minden elemében kitalált és következetes! Számtalan vendégelemből gyúrták boldog, aprólékos képzelettel a kitalálók: Ujj Mészáros Károly, Hegedűs Bálint; Szatmári Péter a kamerával, a zenéket mögé pökő Tövisházi Ambrus – de egységes látomássá áll össze, múlt-alternatívává a maga beteg keretében. És ahogy képbe kerül, abban semmi „kicsit savanyú, de a miénk” nincs! Semmi tévéjátékos módra elkent, elgagyizott beállítás, semmi kikacsintás, elhibázott Zimmer Feri-irónia; ez a film úgy néz ki, mintha nem itt készült volna. A színészek a bohózatot végre komolyan veszik: mintha még Reviczky Gábor is eltalálta volna, hogyan legyen sokadszor önmaga paródiája – talán mert annyi szörnyű tévedés után végre nem ennek a (valójában keserű) önreflexiónak kell elvinnie a hátán a humort, nem a játék közben való nézőbevonó gesztusnak, a „látjátok, megint mi a szart játszatnak el velem” játékának. A film e nélkül is harsányan morbidan, feketébe hajló humorral vicces – és csak azt szeretné, ha én, néző nézném; az utóbbi időben annyiszor kínos összekacsintást nem hunyorgatja a szemembe.<br />Tényleg köszönget ezerfelé. Ott figyel a receptúrában minden Jeunet-től ellesett tapasztalat – anélkül, hogy odakínálná ezt a filmet egy pszeudo-Amelie csodálatos életének. Ott icereg a skandináv fekete humor, az angol (pontosabban inkább welsh és skót) vígjátékok temetőhumora. De csak a recept. Ahogy a lépcsőn lejön a nőre (nőtől) csillanó műmacsó Henrik (Schmied Zoltán), ahogy szögletesen mozgó zavarban előkászálódik az iratszekrényből a kollégák szeme láttára Ludvig úr (Kovács Lehel), ahogy szegény sokat gyötört helyszínelőnket, Zoltán zászlóst (Bede Fazekas Szabolcs) üti áram, kaktusz, miegyéb – nos, ilyet láttam már, de ezt és így soha. Nem baj, ha használódik akárhány receptúra, ha a végeredmény finom – nem baj, ha valaki nem a soha-látott receptet kísérli. Ebben a filmben épp elég egyedi íz van így is… Nem baj, ha akár aVégső állomás egyik jelenete remixelődik Teleshop Giovanni (Karácsonyi Zoltán) utolsó szerelmes rohanásakor – az íze csak olyan, mint amikor ráharapsz a borsra. Könnyeket csal a szemedbe a röhögés…</i></span>carpe diemhttp://www.blogger.com/profile/10770474806144813502noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1771839310019208091.post-77901864414416244582016-01-01T04:24:00.000-08:002016-01-01T04:24:01.132-08:00Napló 1935-1946<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-FBSsTCOVsvE/VoZvHEbDYtI/AAAAAAAAJxw/aBEbHDqRpLk/s1600/napl%25C3%25B3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-FBSsTCOVsvE/VoZvHEbDYtI/AAAAAAAAJxw/aBEbHDqRpLk/s1600/napl%25C3%25B3.jpg" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
<span style="color: #4c1130; font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: large;"><i>Nem tudok erről a könyvről a kétszerkettő józanságával írni – és nem csak azért, mert akkora holdudvart vet; mert Radnóti egész gyönyörű költészete keríti. Gyarmati Fanniról élt bennünk egy kép, ő volt „a költő özvegye”, a példásan gondozott hagyaték mögött a hallgatás. Ahogy nem „adta el” a történetüket soha és semmiért, ahogy a csendtől csak mélyült ez az elmondhatatlan dráma. Valahogy szoborrá lett Fanni, már életében – úgy hírlett, azon kevesek sem jutottak elég közel hozzá e kép élőbbé formálásához, akik felé felengedett. Egy életen át gyászolt, minden hivalkodás és szereplés nélkül, pusztán e hallgatással.<br />S most itt a napló, ahonnan elénk penderül egy fiatal, húszegynéhány éves nő, a maga szorongásaival, rémületével és megfelelési kényszereivel – olykor szinte a nyafogásig kifakadó makacsságaival. A hirtelen és szigorú ítéletekkel kortársai iránt, éles szemmel észrevett önáltatások leleplezője – s aki a szerelme: Mik gyengéit, hiúságait, lustaságát (amely valójában hivatal-félelem) s az ebből fakadó felhorkanó dühöket is kíméletlenül felvázolja; sőt, nagyobb haraggal a versekbe csorgó elgyengüléseit is. Miközben szerelmük minden kis vívódás, összeveszés, harag, s az ezt nehezen papírra engedő önmarcangolás ellenére is szinte a lapokról csorgó, forró és mézes tény. …volt a Népszavánál is, hitegetik. Ígérgetik, hogy jön majd megint vers, nem lehet olyan sűrűn. Fenét nem lehet. Az ő embereiknek, akik kedvesek valamelyik ottani főembernek, minden alap nélkül esetleg – folyton jött írásuk. Mi csak a magunk könyökével verekszünk… két fiatal, állandó küszködésben egy nem igazán bőkezű pályán.<br />Ez a szöveg nem kíméletes senkivel – mentségére legyen: az írójával sem. Nincsenek kiszerkesztve belőle a kínos, mísz részletek… nem tehetek róla, de akkor azt gondoltam róla: olyan nyomott kis zsidó. Ha magamban tartom, sokkal rosszabb… nincsenek belőle kimazsolázva a fejfájások, a hisztik, a féltékenykedések, a sérelmek és sértések – a két ennyire fiatal ember egymáshoz csiszolódása közben pattogó szikrák. Ez a hitele, ettől személyes, de ettől nehéz is olvasni – mert tényleg ledönti benned a szobrot. Mind a kettőt. Kisszerű mer lenni, de ezzel enged közel. Nem csodálom, hogy Fanni nem engedte nyomtatásba az életében – tudván, időközben távozik az egykori kortársak java is. Este Szerb Tóniéknál. Szinte hisztériásan ordítozom, hogy nem bírom, nem bírom tovább ezeket az estéket, ezeket a továbbrohanásokat… Nem érik meg ezek a mindig egyforma meddő és hülye „társadalmi érintkezések” ezeket az én szörnyű estéimet. Aztán mégis elmegyünk, és elég kellemes is volt… ez a napló tényleg napról napra közvetít egy miliőt is, nemcsak két fiatal egymással való gyönyörködését.<br />És egy kort, amely nemigen adott teret gyönyörködésnek. Olyan nehéz látni innen, a jelenből az akkori reményt! Nehezebb, mint a koppanó borzalmakat, a későbbi tehetetlenséget. 1935 és 1946 között kifordult magából az ember, és nehéz látni, a kultúra maradék erejébe kapaszkodó, semmit markoló értelmesek milyen nehezen hitték ezt el. Hogy ezt is, azt is lehet. Hogy ez valójában egy feneketlen mélységű pokol – mindig van benne lejjebb. Most megkezdődtek a könyvnapok. A sátrak változatlanul csinosak, színesek, de a feliratok riasztók. Magyar élet sátra, Egyedül vagyunk sátra, Nyilaskeresztes sátor is van, és micsoda szerzők!... Persze Szabó Lőrinc, a bitang az hallgat, ahhoz van esze, hogy nem jó most szerepelni ebben a „csodálatos forradalomban”. Eddig csak járatta a száját felelőtlenül, és írta a dicsőítő riportokat Németországból, de most tudja, jobb lesz háttérben maradni… napról napra a kor, az egyik üldözött-zaklatott, meghurcolt és bújtatott tanú szemével.<br />És a tanú szemével a versek. Nem az irodalmi jelentőséget hangsúlyozom. De nézzétek, hogyan rétegez jelentéstöbbletet a tény az olvasásba, hogy Radnóti Miklós (ha tehette) napra pontosan datálta a költeményeit – s hogy Gyarmati Fanni (ha tehette) minden naphoz odarendelte a krónikát.<br /><br /><br />…Meséled, még nem is volt egészen három óra,<br />mikor már felriadtam rémülten és felültem,<br />motyogtam, majd szavaltam, süvöltve, érthetetlen,<br /><br /><br />a két karom kitártam, mint félelemtől borzas<br />madár rebbenti szárnyát, ha árnyék leng a kertben.<br />Hová készültem? merre? milyen halál ijesztett?<br /><br /><br />Te csittitottál drága s én ülve-alva tűrtem,<br />s hanyattfeküdtem némán, a rémek útja várt.<br />S továbbálmodtam akkor. Talán egy más halált.<br /><br /><br />-írja a költő 1941. április 6-án – meséli a Tarkómon jobbkezeddel című versbe. Nagyon nehéz nap ez a mai… délelőtt feljön egy növendék a hírrel, hogy Teleki halott. Aztán pár percre rá iszonyú repülőbúgás… Miklóst hívják Nagyváradra egy előadóestre, ő olvasson fel Attiláról, de jóformán alig mennek a vonatok és minden perc hozhat meglepetést, nem akar most elmenni, nincs is olyan állapotban… kerül a naplóba 3-án és 5-én. Teleki öngyilkossága és az aktív részvétel Jugoszlávia lerohanásában a visszavonhatatlant jelentette. Tehetetlen düh, keserű előérzetek közt szövődnek a naplóba a mondatok. Mindenki a maga módján „gyógyul” ebből – a költő így, a következőnek megírt (talán) legszebb magyar szerelmes verssel:<br /><br /><br />Két karodban<br /><br /><br />Két karodban ringatózom<br />csöndesen.<br />Két karomban ringatózol<br />csöndesen.<br />Két karodban gyermek vagyok,<br />hallgatag.<br />Két karomban gyermek vagy te,<br />hallgatlak.<br />Két karoddal átölelsz te,<br />ha félek.<br />Két karommal átölellek<br />s nem félek.<br />Két karodban nem ijeszt majd<br />a halál nagy<br />csöndje sem.<br />Két karodban a halálon,<br />mint egy álmon<br />átesem. <br /><br /><br />Nézzétek, hogy köszön ez az április 20-ára datált vers az előzőnek, és hallgassátok Fannit: Szép, nyugalmas szombat délután, este ragyogó film: Így élni jó. Két ember fél és élteti egymást. Ahogy lehet. Úgy vigasztalva a másikat. Ez a napló minden Radnótit szerető embernek hallatlan ajándék – mert nem (vagy nem csak) az élet intimitásába láthat be vele az olvasója, hanem az ihlet, egy költő belső életének intimitásaiba is.</i></span><div>
<span style="color: #4c1130; font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: large;"><i><br /></i></span></div>
carpe diemhttp://www.blogger.com/profile/10770474806144813502noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1771839310019208091.post-24912681060704606342015-12-09T06:25:00.003-08:002015-12-09T06:28:59.895-08:00Karácsony éjjel <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-ucS-gMvlkos/Vmg5A1vidQI/AAAAAAAAJsw/wUruCR-mAB8/s1600/2%2B%25281%2529.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="640" src="http://2.bp.blogspot.com/-ucS-gMvlkos/Vmg5A1vidQI/AAAAAAAAJsw/wUruCR-mAB8/s640/2%2B%25281%2529.jpg" width="458" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: large;"></span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #4c1130; font-family: "times" , "times new roman" , serif; font-size: large;"><br /></span></div>
<span style="color: #4c1130; font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: large;"><div style="text-align: justify;">
<i><div style="display: inline !important;">
<i><div style="display: inline !important;">
<i>Fekete István gyönyörűen megírt karácsonyi történetei nagyon meghatóak. Azokat a karácsonyokat nem lehet összehasonlítani a mostani, sőt még a hatvanas évek karácsonyaival sem, pedig azok nekem nagyon szépek voltak. Volt mindig hó, kint játszottunk, szánkóztunk, ha elázott a kesztyűnk levettük nem volt másik… Nekem örök élményt adtak és a karácsony nekem azokat a régmúlt karácsonyokat jelenti. Örülök, hogy ez a könyv előhozta belőlem a régi emlékeimet. </i></div>
</i></div>
</i></div>
<i><div style="text-align: justify;">
<i><div style="display: inline !important;">
<i><div style="display: inline !important;">
<i>A mélyen hívő Fekete István egész életében nagy jelentőséget tulajdonított a katolikus ünnepeknek. A húsvétok és a mindenszentek elsősorban az önvizsgálatra és a szeretteire emlékeztették, a karácsonyokat viszont mindenekelőtt közösségi eseményként élte meg. </i></div>
</i></div>
</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><div style="display: inline !important;">
<i><div style="display: inline !important;">
<i>A készülődés már december elején elkezdődött: az adventi gyertyák lángja és a disznópörzsölések fellobbanó tüzei a karácsony közeledtét jelzik, és vele a hóesést, a nyugalmat és a szeretetet. A betlehemezés és a fenyődíszítés együttes élménye a barátok és a rokonok összetartásának várva várt alkalmai, melyek túlvilági és földi reményekkel kecsegtetnek gyereket és felnőttet. A karácsony általuk válik a Jóság és a Szeretet közösségi ünnepévé, melynek az ajándékozás fontos kifejeződése. A karácsony az egymásra figyelés ünnepe, és Fekete István példázatos elbeszélései elhitetik velünk, hogy lehet és érdemes szeretni és jónak lenni. Csaknem negyed századon át emlékeztetett minderre az Új Ember tárcáiban. A megbocsátás és a ragaszkodás, a béke- és harmóniavágy áll e jobbára visszatekintő önéletrajzi és látomásos írások középpontjában. Jelezve, hogy a karácsonyi készülődés gyermeki izgalmát idővel egyre inkább az évbúcsúztatás nosztalgikus számvetése váltja fel. </i></div>
</i></div>
</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><div style="display: inline !important;">
<i><div style="display: inline !important;">
<i>Fekete István karácsonyi történetei varázserővel bírnak, hiszen saját élményeinket is megelevenítik, és olvasója hamar azon kapja magát, hogy nicsak, vele együtt én is „emlékekre emlékezem”. </i></div>
</i></div>
</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</i></span><br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
carpe diemhttp://www.blogger.com/profile/10770474806144813502noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1771839310019208091.post-53559341241408524622015-09-28T08:41:00.001-07:002015-09-28T08:43:00.832-07:00Szoknya-blues<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-C31LIs-BDSE/Vgle5gzSGpI/AAAAAAAAJmo/s1znhRki7vg/s1600/187893_1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="640" src="http://2.bp.blogspot.com/-C31LIs-BDSE/Vgle5gzSGpI/AAAAAAAAJmo/s1znhRki7vg/s640/187893_1.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<br />
<span style="color: #4c1130; font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: x-large;"><i><br /><br />Amikor Bölcsházy Anni kedves, jóképű vőlegénye – és gyerekkori szerelme – balesetet szenved néhány héttel az esküvőjük előtt, a várandós menyasszony számára megáll az élet. Leendő férje egy másik nő mellett ült az autóban a végzetes éjszakán… de vajon mi volt köztük? <br /><br />Öt évvel a történtek után Anni még mindig a válaszokat keresve éli a hétköznapokat kisfiával, zsarnokoskodó anyja védőszárnyai alatt. Képtelen túllépni egykori szerelme emlékén, nem lát mást a világból, csak az ő arcát, nem hall mást, csak az ő ki nem mondott mondatait. Pedig a postafiókja tele van nyugtalanító üzenetekkel, amelyek előre megjósolják, mi történik az egyedülálló anyuka látszólag eseménytelen mindennapjaiban. Ki üzen Anninak? Kik azok a Fűevők, és honnan szerzik a titkos tudást, amellyel nőket manipulálnak? Hogyan válik fanatikussá egy hétköznapi ember?<br />A Szoknya-blues a blues-zene egyenletes lüktetésével adagolja a feszültséget, de több mint krimi, pontos látlelet a XXI. századi Férfi és Nő bonyolult viszonyáról, amelyben sokszor senki sem az, akinek mutatja magát.<br />Vass Virág, legutóbbi sikerkönyvei a Sohanő és Sohaférfi után új műfajt hódít meg. A Szoknya-blues az eddigi legfordulatosabb és legmeglepőbb regénye.</i></span>carpe diemhttp://www.blogger.com/profile/10770474806144813502noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1771839310019208091.post-6943051711453020152015-09-28T06:11:00.004-07:002015-09-28T06:13:02.311-07:00Géraldine------- Egy magyar nő Albánia trónján<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-vzjZDXCl9h4/Vgk72vRjtLI/AAAAAAAAJmQ/n4ZiQwPU8q4/s1600/743049F.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="640" src="http://4.bp.blogspot.com/-vzjZDXCl9h4/Vgk72vRjtLI/AAAAAAAAJmQ/n4ZiQwPU8q4/s640/743049F.gif" width="422" /></a></div>
<br />
<span style="color: #741b47; font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: x-large;"><i><br /><br />1915-ben született Budapesten egy szőke kislány, akivel megtörtént a tündérmese: magához hívatta a király, feleségül vette, és boldogan éltek, míg meg nem haltak.<br />Apponyi Géraldine apja magyar gróf, anyja amerikai milliomoslány. Az első világháború kitörése előtt találkoznak Párizsban, és egymásba szeretnek. Két kislányuk születik, mielőtt a világuk összeomlik: a vesztes háború után a feleség hadikölcsönbe fektetett vagyonának híre-pora se marad, a férj birtoka pedig immár Csehszlovákiában van. Apponyi Gyula még megéri, hogy fia születik, aztán tüdővészben meghal. Fiatal özvegye a három gyerekkel anyjához költözik a Riviérára.<br />Innen kezdve a lányokat ide-oda rángatja apjuk családja és az édesanyjuk, aki közben ismét férjhez megy. Végül Géraldine és a húga, Virginia, Magyarországon telepszenek le. Virginia megtalálja az igazit, a lassan vénlánysorba kerülő Géraldine kezét pedig az albán király kéri meg, nyilván politikai indokkal, de mindenki meglepetésére igaz szerelem ébred mindkettőjükben.<br />A házasságkötés után alig egy évvel Olaszország lerohanja Albániát; a király és a királyné újszülött gyerekükkel együtt szöknek át a görög határon, s ettől kezdve száműzetésben élnek. A második világháború után az albán kommunisták még az emléküket is igyekeztek eltörölni, de Géraldine és fia, Leka, megérte Enver Hoxha uralmának összeomlását. Visszatértek Tiranába, és a királyné ott halt meg nyolcvanhét évesen.<br /><br /><br /></i></span>carpe diemhttp://www.blogger.com/profile/10770474806144813502noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1771839310019208091.post-62549539321262586302015-07-27T05:04:00.001-07:002015-07-27T05:04:24.320-07:00A szabadság útjai<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-oQJeyKmAqWY/VbYcZYkqsOI/AAAAAAAAJdE/M9K5M6JIBIs/s1600/a_szabadsag_utjai.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="640" src="http://4.bp.blogspot.com/-oQJeyKmAqWY/VbYcZYkqsOI/AAAAAAAAJdE/M9K5M6JIBIs/s640/a_szabadsag_utjai.jpg" width="561" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<span style="color: #4c1130; font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: x-large;"><div style="text-align: justify;">
<i><div style="display: inline !important;">
<i><div style="display: inline !important;">
<i>Frank és April Wheeler (Sam Mendes azonos című filmjében Leonardo DiCaprio és Kate Winslet alakításában) okos, szép és tehetséges fiatal házaspár. Kiüresedett kisvárosi mindennapjaikat az a közös álom tölti ki, hogy a boldog élet karnyújtásnyira, az utcasarkon túl vár rájuk. Richard Yates lélegzetelállító átérzéssel és kifejezően mutatja be, hogyan bocsátják áruba álmaikat és reményeiket, míg végül nemcsak egymást, de énük jobbik felét is elárulják.</i></div>
</i></div>
</i></div>
<i><div style="text-align: justify;">
<i><div style="display: inline !important;">
<i>Elgondolkodtató, hogy a legszebbnek gondolt párok élete a legrosszabb… Nagyon megrázó az egész, a Frank és April közötti apró kis rezdülések az elején sejtetik, hogy nem stimmel valami. Talán ők nem stimmeltek igazán, ábrándoztak egy szebb életről, de nem vált úgy valóra, ahogy ők elképzelték. Kár értük, és mindenkiért aki így él…Remek könyv, kíméletlenül mutatja be az idillinek hitt kertvárosi életet, az „élethazugságokat”, a folyamatos elvágyódást, a hárítás mesteri művészetét.Talán csak annyit jegyeznék meg, hogy a könyv egyik fő üzenete számomra az volt, hogy nem a környezetünkkel van a baj, hanem ÖNMAGUNKKAL.</i></div>
</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>"– Ez nem talány. Tényleg nem tudom, hogy ki vagy. (…) </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>– És ha tudnám is – mondta April –, az se sokat segítene, mert… amint látod… azt se tudom, hogy én ki vagyok."</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>261. oldal</i></div>
</i></span><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="background-color: white; font-family: Georgia, serif; font-size: 15px; line-height: 22.5px; text-align: start;"><br /></span></div>
<br />carpe diemhttp://www.blogger.com/profile/10770474806144813502noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1771839310019208091.post-35318365753499800042015-07-27T04:53:00.001-07:002015-07-27T04:53:30.741-07:00Wilt<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-t-wsW6-iNpQ/VbYaAVQRsPI/AAAAAAAAJc4/2AO2YeN_5tw/s1600/wilt.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="640" src="http://4.bp.blogspot.com/-t-wsW6-iNpQ/VbYaAVQRsPI/AAAAAAAAJc4/2AO2YeN_5tw/s640/wilt.jpg" width="562" /></a></div>
<br />
<br />
<span style="color: #4c1130; font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: x-large;"><div style="text-align: justify;">
<i><div style="display: inline !important;">
<i><div style="display: inline !important;">
<i>Henry Wilt jelentéktelen figura. Főnökei átnéznek rajta, diákjai megvetik, felesége pipogyának tartja és pokollá teszi az életét. A boldogtalan irodalomtanár egyetlen öröme az esti kutyasétáltatás alatti ábrándozás: Mi lenne, ha meggyilkolná az elviselhetetlen asszonyt? Amikor Wiltné egy napon valóban eltűnik, a gyanú természetesen a férjre terelődik. Hősünk azonban szellemi erejével őrületbe kergeti a város rendőri erőit, és tizenkét év minden megaláztatásáért méltó bosszút áll feljebbvalóin. Az angol Tom Sharpe a fekete humor utolérhetetlen mestere immár három évtizede. Csak az 1990-as években vált ismertté Magyarországon, de akik olvasták legalább a Kisvárosi gyilkosságok című regényét, feltétlen hívéül szegődtek. A nagy nevettető diadalútja magyar nyelven némi szünet után most a Wilt-tetralógia első darabjával folytatódik.</i></div>
</i></div>
</i></div>
<i><div style="text-align: justify;">
<i><div style="display: inline !important;">
<i>Ha bárkinek valamiért kétsége lenne, hogy a legbátrabb és legelpusztíthatatlanabb emberek az évtizedek óta szakmunkásképzőben tanító irodalomtanárok, az kezdjen bele most azonnal a Wiltbe, nehogy gyanútlanul összeakadjon eggyel, ne vegye komolyan és ne tartsa veszélyesnek, majd úgy járjon, mint a könyv szereplői. </i></div>
</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><div style="display: inline !important;">
<i>Itt ez a Wilt, a munkahelyén nem léptetik elő (mert olyan békés, jó neki így is), a felesége uralkodik rajta, még amikor sétálni viszi a kutyát, akkor is a kutya vezeti, ő meg megy utána fogva a póráz végét. Még az erősségeit (hogy kezelni tudja a gyerekeket az iskolában) is gyengeségnek veszik, mert hát ki az a hülye, aki képes magát rávenni erre a munkára. </i></div>
</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Wilt azonban gyilkossági ügybe keveredik, eltűnik a felesége, és innentől különösebb nehézség nélkül száll szembe a rendőrséggel, a sajtóval, a főnökeivel és a barátaival. Ő csak önmaga, követi a számára értelmes dolgokat (mint ahogy ezelőtt is tette), és kiderül, hogy nincs ember, akit ezzel ne szorítana sarokba és ne kergetne őrületbe. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>A nyomozás tele van fekete és abszurd humorral, a gyanúsított még életében nem szórakozott ilyen jól, a nyomozó pedig összeroppan – ez tényleg az a könyv, amin hangosan lehet nevetni. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Emellett pedig a kellő mértékben gonosz és benne van az a fajta finom, jellemzően angol társadalomkritika, aminél kevés szórakoztatóbb dolog van.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</i></span><div style="text-align: justify;">
<br /></div>
carpe diemhttp://www.blogger.com/profile/10770474806144813502noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1771839310019208091.post-72743028203397753162015-07-27T04:39:00.004-07:002015-07-27T04:39:49.469-07:00Az afrikai<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-8suq3cF8H-A/VbYXFMamgHI/AAAAAAAAJcs/UUZ09XhCJhA/s1600/az_afrikai.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="640" src="http://2.bp.blogspot.com/-8suq3cF8H-A/VbYXFMamgHI/AAAAAAAAJcs/UUZ09XhCJhA/s640/az_afrikai.jpg" width="561" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<span style="color: #4c1130; font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: x-large;"><div style="text-align: justify;">
<span style="font-style: italic;"><br /></span></div>
<i><div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Varázslatos, egzotikus és az európai ember számára szinte felfoghatatlan világ tárul elénk a Nobel-díjas J. M. G. Le Clézio e regényében, melyben egyfelől apjának, a hosszú éveken át gyarmati orvosként dolgozó „afrikainak” állít emléket, másfelől megosztja az olvasóval saját gyermekkori élményeit Nigériában töltött éveiről. A szívhez és az értelemhez egyaránt szóló, megkapó és tanulságos remekmű „Az afrikai”.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><div style="display: inline !important;">
<i>Afrika. Mit jelentett ez a kisfiúként odakerült Cléziónak? A végtelen szabadságot, a rohangálást a homlokig érő fűben, a forró, állatok hangjaival benépesített éjszakákat, a minden kényelmet nélkülöző apró kunyhót, magát agyermekkort? Az afrikai. A gyarmati orvosként dolgozó apa, akit a háború elválaszt feleségétől és pici gyermekeitől, aki országnyi területet és több ezer embert lát el egyedül, kezdetleges felszereléssel és minimális gyógyszerekkel küzdve a maláriával, leprával, vérhassal, kwashiokórral és a hatalom igazságtalanságával, végül belerokkanva, belekeseredve az egészbe? </i></div>
</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Minden ember életében eljön a nap, amikor felteszi magának a kérdést: ki vagyok én? Honnan jöttem? Hogyan formált a szüleim jelleme, a környezetem azzá, aki ma vagyok? Egyáltalán kik a szüleim, anyám és apám, az általam ismert szerepük mögött? Ezekre a kérdésekre is keresi a választ a könyvben, de már nem ítélkezve, forrongva, hanem a megismerés vágyával, elfogadva apját, kultúráját, Afrikát és az afrikait úgy, ahogy vannak. Úgy, ahogy ő látja, ismeri és szereti őket.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><div style="display: inline !important;">
<i>Az Apám könyve emlékmű. Egy janus-arcú apának, egy gyermekkornak, egy „normális” családi élet elszalasztott lehetőségének állított emlékmű. </i></div>
</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>"Nem könnyű feladat egy egész népet megváltoztatni, főleg ha ezt a változást erőszakkal akarjuk kikényszeríteni."</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>112. oldal</i></div>
</i></span><div style="text-align: justify;">
<br /></div>
carpe diemhttp://www.blogger.com/profile/10770474806144813502noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1771839310019208091.post-63137702764755758942015-07-16T06:39:00.004-07:002015-07-16T06:39:44.048-07:00Grecsó Krisztián<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-y6WEBl0L_Es/VaexZaIBE7I/AAAAAAAAJSo/6DhpKjAxKSc/s1600/covers_118.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="640" src="http://2.bp.blogspot.com/-y6WEBl0L_Es/VaexZaIBE7I/AAAAAAAAJSo/6DhpKjAxKSc/s640/covers_118.jpg" width="412" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-fKHDSY0rFlc/Vaex17wxSbI/AAAAAAAAJS8/r15rpNilk8M/s1600/covers_32573.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="640" src="http://3.bp.blogspot.com/-fKHDSY0rFlc/Vaex17wxSbI/AAAAAAAAJS8/r15rpNilk8M/s640/covers_32573.jpg" width="416" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-L2bxNOQ_5OE/Vaeyj-3LwQI/AAAAAAAAJTA/_N01-DUqyaE/s1600/covers_2582.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="640" src="http://2.bp.blogspot.com/-L2bxNOQ_5OE/Vaeyj-3LwQI/AAAAAAAAJTA/_N01-DUqyaE/s640/covers_2582.jpg" width="418" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-7FRXhS9uDG8/VaeyzvkR18I/AAAAAAAAJTM/-34MLhW4PlM/s1600/covers_114560.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="640" src="http://4.bp.blogspot.com/-7FRXhS9uDG8/VaeyzvkR18I/AAAAAAAAJTM/-34MLhW4PlM/s640/covers_114560.jpg" width="422" /></a></div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-0u-boVUV9DM/VaezAFmyYPI/AAAAAAAAJTU/g3GwXYFJeM8/s1600/covers_137670.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="640" src="http://1.bp.blogspot.com/-0u-boVUV9DM/VaezAFmyYPI/AAAAAAAAJTU/g3GwXYFJeM8/s640/covers_137670.jpg" width="472" /></a></div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-YZ3xXhCZQRY/VaezPdqIW1I/AAAAAAAAJTc/fRCmfhho2Bw/s1600/covers_180774.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="640" src="http://2.bp.blogspot.com/-YZ3xXhCZQRY/VaezPdqIW1I/AAAAAAAAJTc/fRCmfhho2Bw/s640/covers_180774.jpg" width="414" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<span style="color: #4c1130; font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: large;"><i>Az egyik, ha nem a legszimpatikusabb kortárs magyar író. Közvetlen, kedves, mindenkihez van egy jó szava, fáradhatatlanul válaszol, dedikál, mosolyog. És mindezt őszintén. Hiteles, amit csinál, ahogyan csinálja. Szívből, lélekből ír (és zenél). Finom csipketerítő minden szava, de ha megemeled, rájössz, hogy vasból vannak. Olvasod őt és egy idő után szorít a bőröd. Megtölt reménnyel, fájdalommal, megtölt jelennel és főleg múlttal, emlékekkel. Az ő irodalma (is) tényleg szép. Családról ír, szerelmekről, emberekről, hitről, életről, halálról. Tévedésekről, útkeresésről, bűnről és megbocsátásról. Nincs új a nap alatt. Mégis. Az az érzékenység, az a hitelesség , ahogy mindezekről ír, teszi őt igazán különlegessé. Látszólag könnyed, de minden mondatának súlya van. Ügyesen megkomponált, mégsem mesterkélt. Szeretem a hasonlatait. Szeretem, ahogy a múltról ír. Szeretem a múltat. Az enyémet is és másokét is. Szeretem az ő múltját, a képzeletét, a történeteit. Ahogyan ő azt megmutatja nekünk. Sokszor szinte azt érezzük, hogy ott ül mellettünk és figyel minket, miközben olvassuk valamelyik művét. Egy dacos kisfiú. Egy reményteljes ifjú. Egy fiú, egy testvér, egy unoka. Egy szerelmes férfi. Egy kortárs író. Egy rájátszó. Egy ember. Amíg ilyen szerzők vannak, van remény arra, hogy a kortárs magyar irodalom, a kortárs magyar kultúra igényes, intelligens, szórakoztató, szerethető és figyelemre érdemes legyen. Csak figyelek, érzékelem, hogy vagyok, hogy vagyok valahol, és ez már nem jelent otthonosságot. Lenni, otthon lenni természetes állapot: aki otthon van, nem gondol rá, hogy van valahol.</i></span><span style="background-color: white; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 21px;"><br /></span>
<br />carpe diemhttp://www.blogger.com/profile/10770474806144813502noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1771839310019208091.post-37407349661355739482015-07-15T08:58:00.002-07:002015-07-15T08:58:56.356-07:00Ulysses<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-FBZV8kVhaSA/VaZ9qkgedVI/AAAAAAAAJSY/gL82OqNUxJ8/s1600/covers_267.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="640" src="http://2.bp.blogspot.com/-FBZV8kVhaSA/VaZ9qkgedVI/AAAAAAAAJSY/gL82OqNUxJ8/s640/covers_267.jpg" width="432" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<span style="color: #4c1130; font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: large;"><i>Az Ulysses <a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/James_Joyce">James Joyce</a> regénye, melyet legelőször az <a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/Amerikai_Egyes%C3%BClt_%C3%81llamok">amerikai</a> The Little Review újságban adtak ki <a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/1918">1918</a> és <a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/1920">1920</a> között sorozat formájában. Csak ezt követően adta ki Sylvia Beach a könyvet teljes egészében <a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/1922">1922</a>. február 2-án <a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%A1rizs">Párizsban</a>. A modernista irodalom egyik legjelentősebb műveként tartják számon a nyugati irodalomban.<br />Az Ulysses a főszereplő, Leopold Bloom dublini történetét meséli egy teljesen hétköznapi napon, <a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/1904">1904</a>. <a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/J%C3%BAnius_16.">június 16-án</a>. A cím<a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/Hom%C3%A9rosz">Homérosz</a>, <a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%93kor">ókori</a> <a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%93kori_g%C3%B6r%C3%B6g_irodalom">görög</a> <a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%B6lt%C5%91">költő</a> <a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/Od%C3%BCsszeia">Odüsszeia</a> című <a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/Kr._e._8._sz%C3%A1zad">Kr. e. 8. századi</a><a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/Eposz">eposzára</a> utal. <a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/Od%C3%BCsszeusz">Odüsszeusz</a> nevének latin megfelelője Ulysses. Rejtett és álcázatlan párhuzamokat fedezhetünk fel a két mű között. Leopold Bloom felel meg <a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/Od%C3%BCsszeusz">Odüsszeusznak</a>, Molly Bloom (a feleség) <a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%A9nelop%C3%A9">Pénelopénak</a> és Stephen Dedalus (a fiú)<a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%A9lemakhosz">Télemakhosznak</a>. Június 16-át, a főhős történetének napját, a Joyce-rajongók világszerte Bloom napjaként (Bloomsday)ünneplik.<br /><br />A mű számadatai hatalmasnak számítanak, kiadástól függően 644 és 1000 oldal között mozgó, körülbelül 250 000 szavával és 30 000 szóból álló szókincsével. A 18 fejezetre osztott történet számos irodalmi vita tárgyát képezte. Az Ulysses híres az úgynevezett „Stream of consciousness” (tudatfolyam) írói technikájáról és kísérleti prózájáról. Szándékosan sok paródiát, utalást és könnyen összekeverhető hasonló hangzású szavakat használ Joyce.<br /><a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/1999">1999</a>-ben az angol Modern könyvtár (Modern Library) a <a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/20._sz%C3%A1zad">20. század</a> 100 legjobb regényéből álló listán elsőnek választotta.<br /><br />Az Ulysses 18 részből, avagy fejezetből áll. Első pillantásra a könyv rendezetlennek és kaotikusnak tűnik. Joyce egy nyilatkozata szerint azért, hogy a művel halhatatlanná váljon, "annyi talányos és rejtett utalást tett[em] bele, hogy a professzorok évszázadokig elvitatkoznak azon, mit, hogyan értett[em]." A Stuart Gilbert és Herbert Gorman által írott regényszerkezeti vázlatokat a könyv kiadása után jelentették meg, hogy megvédjék Joyce-t az obszcenitás vádjától. E művek világosan kimutatták a regény és az <a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/Od%C3%BCsszeia">Odüsszeia</a>közötti párhuzamokat, és a könyv belső struktúráját is elemezték.<br />Az Ulysses minden fejezete külön technikával íródott, mindnek sajátos motívumai vannak, melyek sokatmondóan utalnak a szereplők és az Odüsszeia adott karaktereinek kapcsolatára. Az eredeti szöveg nem tartalmazta a fejezetcímeket, azokat Linati és Gilbert szerkezetvázlataiból ismerjük. Levelezésében Joyce a homéroszi címek alapján hivatkozott a fejezetekre. A címeket Victor Bérard kétkötetes Les Phéniciens et l’Odyssée című művéből vette, melyet 1918-ban olvasott a Zentralbibliothek of Zürich-ben. Bérard könyve szolgált alapjául a némely homéroszi cím sajátos átfordításához: "Nauszikaá", "Télemakhia".</i></span><div>
<span style="color: #4c1130; font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: large;"><i><br />Első fejezet: Télemakhosz </i></span></div>
<div>
<span style="color: #4c1130; font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: large;"><i><br />1904. június 16-a, reggel nyolc óra van. (Ezen a napon kezdett Joyce hivatalosan is járni Nora Barnacle-lel.) Buck Mulligan (nagyhangú, kötekedő, heves természetű orvostanhallgató) felhívja Stephen Dedalust (fiatal író, akivel először az Ifjúkori önarcképben találkozhattunk) a sandycove-i, Dublin-öbölre néző <a href="http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Martello-torony&action=edit&redlink=1">Martello-torony</a> tetejére. Stephen nem felel Mulligan agresszív és tolakodó vicceire, inkább Hainesre figyel (nem jellemzett, antiszemita oxfordi angol), akit Buck Mulligan hívott oda lakni. Eleinte megvetően viselkedik vele, mert Hainesnek előző éjjel rémálmai voltak, Stephent pedig zavarták nyögései.<br />Mulligan és Dedalus kinéznek a tengerre, Stephennek pedig eszébe jut elhunyt édesanyja, akit láthatóan még mindig gyászol. Ez, valamint, hogy Stephen visszautasította az imát anyja halálos ágyánál, valamely ugratásként állandó téma kettejük között. Stephen elárulja, hogy egyszer meghallotta Mulligant, amint az anyjára azt mondja: "aki felfordult". Buck megpróbál védekezni, de hamar feladja. Aztán lefelé indul, magában azt a dalt fütyüli, amit Stephen haldokló anyjának énekelt. Mulligan megborotválkozik, reggelit készít, és mindhárman esznek.<br />Később Stephen és Haines lesétálnak a tengerhez, ahol Buck a barátaival úszkál. Megtudjuk, hogy Bucknak egy távollévő barátja egy meg nem nevezett lánnyal jár (később kiderül, hogy Milly Bloom az). Stephen menni akar, mire Buck a ház kulcsát kéri, és egy kis pénzt kölcsön. Stephen közli, hogy aznap éjjel nem megy haza a toronyba, magában Buckot "[trón]bitorlónak" nevezi.</i></span></div>
<div>
<span style="color: #4c1130; font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: large;"><i><br />Második fejezet: Nesztór </i></span></div>
<div>
<span style="color: #4c1130; font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: large;"><i><br />Stephen történelemórát tart az epeiruszi <a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%BCrrhosz">Pürrhosz</a> győzelmeiről. Az osztály láthatóan unatkozik, fegyelmezetlenek, nem érdekli őket a téma. Mielőtt véget érne az óra, Stephen egy bonyolult találós kérdést tesz fel nekik nekik egy rókáról, aki egy bokor alá temeti a nagyanyját, de a tanulók nem fejtik meg. Az egyik diák, Sargent hátramarad, Stephen pedig számtanpéldák megoldását magyarázza neki. Kedves a fiúhoz, de taszító külsejét látva azon tűnődik, mennyire és hogyan szeretheti az anyja. Ezután Stephen beugrik az antiszemita iskolaigazgatóhoz, Mr. Deasyhez, akitől megkapja a fizetését, Stephen pedig megígéri neki, hogy lehozatja egy olvasói levelét az újságban. Deasy kioktatja Stephent a pénz élvezetéről, és a hatékony pénzgazdálkodás fontosságáról. E párbeszédből származnak a regény leghíresebb idézetei, például Dedalus kijelentése, hogy Isten "rikoltozás az utcán", vagy hogy "A történelem lidércnyomás. […] Várom, hogy felébredjek." Visszautasítja Deasy elfogult elképzeléseit a múltról, melyeket az előítéleteinek igazolására használ. A fejezet végén Deasy tesz még egy arrogáns megjegyzést a zsidókra, miszerint Írországban azért nem volt soha zsidóüldözés, mert be sem ereszetették őket soha.</i></span></div>
<div>
<span style="color: #4c1130; font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: large;"><i><br />Harmadik fejezet: Próteusz<br /><br />Ebben a fejezetben, melyet a tudatfolyam-típusú elbeszélés jellemez, a cselekményt Stephen belső monológján keresztül követhetjük. Kimegy a tengerpartra, és egy darabig búsan tűnődik filozófiai kérdéseken, diákkori látogatásán Párizsban, és az anyja halálán. Miközben emlékein töpreng, lefekszik a kövekre, megfigyel két embert és a kutyájukat, lejegyez néhány versötletet, az orrát túrja, és a kövek mögé vizel.<br /> <br />Második rész: Odüsszeia </i></span></div>
<div>
<span style="color: #4c1130; font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: large;"><i><br />Negyedik fejezet: Kalüpszó<br /><br />Stephen elbeszélése hirtelen abbamarad. Újra reggel 8 óra van, de átkerülünk a város másik végére, az Eccles street 7. számhoz, ahol a könyv másik főszereplője, a félzsidó hirdetésügynök, Leopold Bloom él. Bloom éppen reggelijét készíti (Mulligannel egyidőben). Elsétál a henteshez, hogy disznóvesét vegyen reggelire, majd hazamegy befejezni a főzést. Az ételt egy levéllel együtt felviszi a feleségének, Mollynak (igazi neve Marion), aki a levelet a párnája alá rejti. Bloom elolvassa a saját levelét, amit a lányától, Millytől kapott. A fejezet végén Bloom kicammog a budiba, és beleit üríti.</i></span></div>
<div>
<span style="color: #4c1130; font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: large;"><i><br />Ötödik fejetet: A lótuszevők<br /><br />Bloom nekikezd a napjának: titokban elmegy a postára (szándékosan kerülőúton), ahol felveszi egy levelét Martha Cliffordtól. A levelet Henry Flowers nevére címezték, ez Bloom romantikus álneve. Újságot vesz, és összefut egy ismerősével, C. P. M'Coyjal. Míg beszélgetnek, Bloom megbámul egy harisnyás nőt, de egy elhaladó villamos betakar a képbe. Elolvassa a levelet, a borítékot pedig egy mellékutcában széttépi. Beül egy templomba, és a katolikus egyházról elmélkedik. Ezután a patikába megy, ahol citromszappant vásárol és parfümöt készíttet. Utána találkozik egy másik ismerősével, Bantham Lyonsszel, akinek egy félreértésből kifolyólag, akaratán kívül lóversenytippet ad. (A ló neve Throwaway, Bloom az újságot akarja eldobni, Lyons pedig azt hiszi, ez a tipp. Később Throwaway a magyar fordításban Többsincs néven szerepel.) Végül Bloom fürdőbe megy.</i></span></div>
<div>
<span style="color: #4c1130; font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: large;"><i><br />Hatodik fejezet: Hádész </i></span></div>
<div>
<span style="color: #4c1130; font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: large;"><i><br />A fejezet kezdetén Bloom beszáll a temetésre igyekvő kocsiba három másik ember, köztük Stephen apja, Simon Dedalus mellé. Paddy Dignam temetésére mennek. Az úton elhaladnak Stephen mellett, közben beszélgetnek. Bloom az újságját böngészi. A társalgás halálesetekről, villamosvonalakról és a lóversenyről folyik. Épp akkor érnek a kápolnához, amikor már hozzák ki a koporsót a halottaskocsira. Bloom a temetés alatt egy esőkabátos idegent figyel, gondolatai a temetés körül járnak. Elmenőben még figyelmezteti egyik útitársát, hogy behorpadt a kalapja.</i></span></div>
<div>
<span style="color: #4c1130; font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: large;"><i><br />Hetedik fejezet: Aiolosz<br /><br />A szerkesztőségben vagyunk, Bloom megpróbál elhelyezni egy hirdetést az újságban. Közben megérkezik Stephen, a zsebében Deasy levelével a száj- és körömfájás járványról. Egymással nem találkoznak. Stephen figyeli, amint egy szedő visszafelé rakja össze a cikk betűit, erről eszébe jut, ahogy az apja a pészachi agada-könyvéből jobbról balra olvasta a héber szöveget. A fejezetet újságba illő szalagcímek tagolják rövid részekre. Az "Aioloszt" a retorikai fordulatok szándékolt bősége jellemzi. Itt tűnik fel először Lenehan és Corley.</i></span></div>
<div>
<span style="color: #4c1130; font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: large;"><i><br />Nyolcadik fejezet: A laisztrügónok</i></span></div>
<div>
<span style="color: #4c1130; font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: large;"><i><br />A fejezet kezdetén Bloom az utcán sétál, kezében egy brossúrával, amely egy amerikai igehirdető fellépését reklámozza a "bárány véréről". Bloom a hídról a vízbe hajítja az összegyűrt papírt, majd két szelet mazsolás süteményt vesz egy asszonytól. Összemorzsolja és beszórja a tengerbe a sirályoknak, aztán nézi, ahogy a madarak a vízből kapkodják a darabkákat. Hirdetést vesz észre egy hajó oldalán, eszébe jut, hogy "minden alkalmas hirdetésre" és egy nemi betegségekkel foglalkozó orvos, aki nyilvános vécékbe tett falragaszokat magáról. Arra gondol, hogy Boylannek, akiről gyanítja, hogy találkozgat Marionnal, talán fertőző nemi betegsége van, aztán a feleségével töltött boldog időkre, a házasságuk elején.<br />Találkozik egy régi barátnőjével, Mrs. Breen-nel (Josie Powell), aki Denishez ment hozzá, egy furcsa, kicsit zakkant férfihoz. Mr. Breen reggel egy különös levelezőlapot kapott, amelyet Camp és Petz küldött (kampec), ő pedig pert akar indítani. Bloom Josie-ról és Mina Purefoyról érdeklődik, akiről megtudja, hogy a kórházban vajúdik. A fejezetben Bloom gondolatban vissza-vissza tér a vajúdó Minához és Molly terhességéhez.<br />Néhány rendőr mellett halad el, eről eszébe jut, amikor egy lovasrendőr egy csapat britellenes orvostanhallgatót üldözött. Bloom arra gondol, hogy mostanra már biztosan részei annak az intézményrendszernek, amit régen még ócsároltak. Más köpönyegforgatók járnak a fejében, mint "Carey, aki beköpte a Legyőzhetetleneket", meg a cselédek, akik a gazdáikról súgnak a rendőröknek.<br />Az optikus előtt elsétálva a napfogyatkozás jut eszébe, mire Bloom kinyújtja a karját, és a kisujjával eltakarja a napot. Aztán arra a teliholdas éjszakára gondol, amikor Mollyval és Boylannel sétáltak, Molly középen. Bloom gyanítja, hogy azok ketten közben egymást simogatták.<br />Bloom betér a Burton-vendéglőbe, de a barátságtalan környezet és a kuncsaftok visszataszító viselkedése miatt inkább sarkon fordul, és átmegy Davy Byrne-höz.<br />Odabent Bloomot megszólítja Nosey Flynn, aki Mollyról, és a menedzserével, Boylannel közös turnéjáról érdeklődik. Erről Bloomnak egy pillanatra eszébe jut Molly viszonya. Sajtos szendvicset eszik és bort iszik. Az ablakon zümmögő két összetapadt légyről felötlik benne egy romantikus este emléke Mollyval a Howth-dombon. Bloom az asszonyra feküdt, Molly pedig megrágott köménymagos süteményt csúsztatott a szájába, aztán szeretkeztek. Az olvasó később Marion elbeszéléséből is megismerheti ezt a történetet. A legyekre pillantva átsuhan rajta (egy mondattöredék erejéig), hogy mekkora különbség van az akkori boldog élete és a mostani között.<br />Az ebéd végeztével Bloom meglátogatja az árnyékszéket, majd a Nemzeti Könyvtár felé indul, hogy utánajárjon a Kulch-hirdetésnek. Útközben átsegít egy vak fiatalembert az út másik oldalára, majd azon elmélkedik, mennyire kiélesedhetnek a vakok egyéb érzékei. Hirtelen Boylant pillantja meg az utca túloldalán, ettől pánikba esve beugrik a Nemzeti Múzeum kapuján.<br /><br />A fejezetben Bloom a <a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/Parallaxis">parallaxis</a> fogalmán elmélkedik, amit nem is ért egészen. Ez a regényre vonatkozó utalásként is felfogható, mivel az Ulyssesben gyakran változik az elbeszélés módja, így az olvasó ugyanazokat az eseményeket más-más szereplő szemszögéből is megismerheti.</i></span></div>
<div>
<span style="color: #4c1130; font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: large;"><i><br />Kilencedik fejezet: Szkülla és Kharübdisz<br /><br />A Nemzeti Könyvtárban Stephen a <a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/William_Shakespeare">Shakespeare</a> műveiről szóló elméletét magyarázza tanult barátainak. leginkább a <a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/Hamlet,_d%C3%A1n_kir%C3%A1lyfi">Hamletről</a> beszél, amelyet szerinte jórészt Shakespeare felesége, <a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/Anne_Hathaway_Shakespeare">Anne Hathaway</a> feltételezett házasságtörései ihlettek. Bloom megérkezik, hogy megnézzen néhány kiállított szobrot, de Stephennel csak a fejezet végén találkozik véletlenül. Mulligan meglátja Bloomot, és tréfásan figyelmezteti Stephent, hátha a hirdetésügynök homoszexuális.</i></span></div>
<div>
<span style="color: #4c1130; font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: large;"><i><br />Tizedik fejezet: A bolygó sziklák<br /><br />A fejezet 19 rövid kis történetben mutatja főbb és jelentéktelenebb szereplők, például Bagzó Boylan, Conmee főtisztelendő, Mr. Simon Dedalus, Stephen és testvérei, valamint Bloom Dublinon át vezető útját. A fejezet az Alkirály, William Humble Ward, Dudley grófja körüli forgatagban ér véget, ahol a történetek szereplői (Bloom és Stephen kivételével) megnézik az alkirály menetét.<br />Ahogy a Bolygó sziklákat az Odüsszeiában úgy meséli el Odüsszeusz, hogy nem saját maga élte meg az eseményeket, úgy függetleníti Joyce e fejezet elbeszélőmódját a három főszereplőtől.</i></span></div>
<div>
<span style="color: #4c1130; font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: large;"><i><br />Tizenegyedik fejezet: A szirének<br /><br />Bloom Stephen nagybátyjával, Richard Gouldinggal ebédel az Ormond Hotelben, közben a szintén ott lévő Bagzó Boylan a Mollyval (Bloom nejével) való randevújára készülődik. Ebéd közben Bloom elábrándozik a vonzó felszolgálónőkön, Lydia Douce-on (bronzavonz) és Mina Kennedyn (kéjarany). Simon Dedalus, Stephen apja az ott iddogáló férfiak hosszas kérlelésére énekelni kezd, Bloom elragadtatva hallgatja, közben a zenén tűnődik.</i></span></div>
<div>
<span style="color: #4c1130; font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: large;"><i><br />Tizenkettedik fejezet: A küklopsz<br /><br />Ezt a fejezetet egy névtelen dublini lakos meséli el, de beszédmódja egyértelműen a szerző apjáét, John Joyce-ét utánozza. A narrátor Hynes-ba ütközik, majd együtt elugranak egy italra. A kocsmában Alf Bergannel találkoznak, akire a szöveg csak "a polgár"-ként utal. Bergan figuráját Joyce Michael Cusackről, a Kelta Atlétikai Szövetség alapítójáról (Gaelic Athletic Association) mintázta. Bloom Martin Cunnighamet várja a kocsmában, de a polgár, akiről kiderül, hogy dühödt <a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/Sinn_F%C3%A9in">féniánus</a>, kötekedni kezd Bloommal. Mindjárt antiszemita hangulat kerekedik, amiatt is, hogy Bloom szándéktalan tippje, Többsincs megnyerte a versenyt. A férfiak azt hiszik, jó pénzt nyert, mégsem akar fizetni nekik egy italt. Bloomot Cunnigham menti ki a kocsmából. A fejezetet a narrátor hosszasan elnyújtott beszéde jellemzi: játékosan torzított jogi szakszavak, bibliai idézetek, jelenetek az ír mitológiából, néha fél oldalon át sorolt nevekkel. A fejezet címében lévő küklopsz utalhat a narrátorra, de a polgárra is, aki fel sem fogja, milyen ostoba és korlátolt.</i></span></div>
<div>
<span style="color: #4c1130; font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: large;"><i><br />Tizenharmadik fejezet: Nauszikaá<br /><br />Három fiatal nő, Cissy Caffrey, Edy Boardmen és Gerty MacDowell a parton pihennek. Velük vannak Edy négyéves ikertestvérei, Jacky és Tommy, valamint Edy kisbabája is. Eleinte Gerty gondolatait követhetjük, amint egy udvarlójáról álmodozik, és arról, hogy talál magának valakit. Megérkezik Bloom, és a távolból flörtölni kezd vele. Bloom, aki a partmenti köveknek támaszkodva figyeli a lányt, Gerty képzeletében romantikus idegenné válik, a lány pedig "az emberk viharvert szívének örökké világító fároszává, Máriává". Eddig is egy esküvői jelenet pergett a fejében, Bloom megjelenésével ő lesz a vőlegény, már csak róla ábrándozik. Finoman ő is viszonozza a flörtöt, Gerty a szoknyája alá enged egy hosszabb bepillantást, amitől Bloom alaposan megizzad.<br />Gerty barátnői észreveszik, hogy Bloom hatással van a lányra, és ugratni kezdik vele, mire ő megkérdezi tőlük, nincs-e túl késő, ezzel finoman figyelmeztetve őket, hogy ideje lenne magára hagyni őt. Cissy odamegy Bloomhoz, hogy megkérdezze az időt, Bloom pedig zavartan közli, hogy az órája fél órával azelőtt megállt (később kiderül, hogy éppen abban a pillanatban, amikor a felesége ágyba bújt Bagzó Boylannel). Bloom nem erőlteti a beszélgetést a lánnyal, inkább Gertyre koncentrál. A lányok az indulás mellett döntenek, Gerty viszont ekkor kezdi csábítóan megmutatni bizonyos testrészeit Bloomnak.<br />A templomi áldás véget ér, és kezdetét veszi a tűzijáték. A két lány a gyerekekkel odarohan, Gerty viszont marad, és telve szenvedéllyel, a tűzijátéktól begerjedve hátradől egy sziklán, és úgy rendezi a lábait, hogy Bloom könnyedén közéjük láthasson. Eközben egy római gyertyát lőnek fel, és ahogy a fényes tűzcsík egyre magasabbra emelkedik, úgy fokozódik Gerty és Bloom izgalma is, egészen a csúcspontig.<br />Ezután Gerty elindul, Bloom ekkor látja meg, hogy a lány sánta.</i></span></div>
<div>
<span style="color: #4c1130; font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: large;"><i><br />Tizennegyedik fejezet: A Naptitán marhái<br /><br />Bloom ellátogat a szülészetre, ahol Mina Purefoy éppen vajúdik, és ahol végre összetalálkoznak Stephennel, aki éppen Buck Mulligan és medikus barátai társaságában iszik. A kisbaba világra jövetele után mindannyian egy kocsmába mennek át. A fejezet nyelvezetével játszva vezeti végig az olvasót Joyce az angol nyelv korszakain. Stílus- és nyelvparódiát kapunk az óangol szövegektől kezdve az angolszász alliteráló költészeten vagy például a King James-féle biblián keresztül az ismert szerzőkig, mint például <a href="http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Thomas_De_Quincey&action=edit&redlink=1">De Quincey</a> vagy <a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/Charles_Dickens">Dickens</a>. A sort a már érthetetlenségig torzuló, hirdetésekben használatos, az amerikai angolhoz hasonló szleng zárja.<br /><br />Joyce a fejezetet 3 alfejezetre, ezeken belül pedig összesen 9 további részre bontotta, ezzel utalva a terhesség 3 trimeszterére és 9 hónapjára.<br /><br />E rendkívül bonyolult fejezetet szerkezetileg még tovább bonthatjuk. Összesen 60 bekezdésből áll. Közülük az első 10 az angol nyelv két ősét, a latin és az angolszász nyelveket parodizálja. Ez a szakasz a közösülés és a fogantatás allegóriájának felelhet meg.<br /><br />A következő 40 bekezdés, mely a magzat fejlődésének 40 hetét jelképezi, az angol nyelv legkorábbi formájának, a középangol szatíráival kezdődik, majd időrendben halad további stílusokon át. Mina Purefoy gyermeke az 50. bekezdés végén születik meg, a maradék 10 a gyermekkort szimbolizálja a 20. század eleji Dublinban beszélt utcai szlengek bemutatásával.</i></span></div>
<div>
<span style="color: #4c1130; font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: large;"><i><br />Tizentötödik fejezet: Kirké<br /><br />Ez a rész egy szövegkönyv stílusában íródott karakterjellemzésekkel és színpadi utasításokkal. A szereplők neve ennek megfelelően a szöveg felett jelenik meg. A fejezet nagy része hallucinációt mutat be.<br />A fejezet Éjvárosban kezdődik, amely <a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/Dublin">Dublin</a> vöröslámpás negyede. Stephen és Lynch egy nyilvánosház felé tartanak. Bloom megpróbálja követni őket, de hamarosan szem elől veszti a két férfit. Itt veszi kezdetét az első hallucináció, amelyben Bloomot ismerősei (Molly, Molly szülei, de még Gerty MacDowell is) válogatott módon sértegetik.<br />Az álomképekből föleszmélve Bloom megetet egy kutyát, majd két rendőr kikérdezi. A beszélgetés lázálomszerű tárgyalássá változik, amelyben Bloom a vádlott, méghozzá hamisítás és bigámia ügyében. Bloomra ismerősei vallanak. Mary Driscoll azt állítja, Bloom megengedhetetlen módon próbált közeledni felé, amíg az alkalmazottja volt.<br />Lerázva magáról a fantáziaképeket Bloom egy prostituált, Zoe Higgins elé érkezik, aki elárulja neki, hogy Stephen éppen abban a bordélyban van, ahol ő dolgozik. Az itt következő álomban Bloom választási beszédet tart, elnyerve ír és cionista hallgatóságának elismerését, akik nemsokára "Bloomuzsálem" uralkodójaként köszöntik. Közönsége azonban hamarosan ellene fordul, Bloom pedig közben átváltozik nővé, és nyolc gyermeknek ad életet. Egyéb bűnökkel vádolják, valamint elferdült szexuális érdeklődéssel. Zoe újbóli feltűnése jelzi a hallucináció végét.<br />Ahogy Bloomot bevezetik a bordélyba, újabb hallucináció kezdődik Virag Lipot (Bloom apja) érkezésével, aki a szexuális magatartásformákról okítja Bloomot. Ezután a bordély tulajdonosnője, Bella Cohen tűnik fel (Bello néven), aki férfivá változva kínozza és megalázza Bloomot. Bloom meghal az álomban, majd halála után a hálószobája falán függő kép nimfájával beszélget, aki gyengeségei miatt korholja. Bloom visszanyerve önbizalma egy részét, felemelkedik a nimfához, és kérdőre vonja szexuális szokásait illetően.<br />Visszatérvén a valóságba Bloom visszaveszi a szerencsekrumpliját Zoétól, Stephen pedig fizet az eddigi szolgáltatásokért - jóval többet, mint kéne. Ezt látva Bloom elkobozza a férfi maradék pénzét. A következő álomképben Bloom végignézi, ahogy Molly megcsalja Boylannel. Közben Stephennek megjelenik halott édesanyjának rothadó teste anyja halála miatt érzett bűntudatának kivetüléseként. Rémületében sétapálcájával összetör egy lámpát. Bloom azonnal kifizeti a kárt, majd Stephen után rohan.<br />Gyorsan rá is talál egy heves veszekedés közepén, ahol is Stephent orrbavágják és kiütik. Bloom megvédi a rendőröktől, majd megvizsgálja, hogy jól van-e. Közben feltűnik Rudy, Bloom halott kisfia, mintegy kihangsúlyozva az atyai érzéseket, amiket Bloom táplál Stephen iránt.<br /> <br />Harmadik rész: Nesztosz </i></span></div>
<div>
<span style="color: #4c1130; font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: large;"><i><br />Tizenhatodik fejezet: Eumaiosz<br /><br />Bloom és Stephen egy kiskocsmába mennek felfrissülni. Stephen kap egy kávét, meg némi rosszul elkészített ételt, hogy kissé kijózanodjon, közben egy részeg tengerész történeteit hallgatják.</i></span></div>
<div>
<span style="color: #4c1130; font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: large;"><i><br />Tizenhetedik fejezet: Ithaka </i></span></div>
<div>
<span style="color: #4c1130; font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: large;"><i><br />Bloom hazaviszi magához Stephent, aki visszautasítja az ajánlatot, hogy Bloom házában aludjon. A két férfi közösen vizel egyet a hátsó kertben, majd Stephen hazaindul, és eltűnik az éjszakában, Bloom pedig aludni tér.<br />Ez a fejezet a katekizmusok mereven egyberendezett stílusában íródott, és különféle források szerint egyértelműen Joyce kedvence volt.</i></span></div>
<div>
<span style="color: #4c1130; font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: large;"><i><br />Tizennyolcadik fejezet: Pénelopé<br /><br />Az utolsó fejezet, mely a harmadik fejezetben megismert tudatfolyam-technikával készült, Molly Bloom monológjából áll. Nyolc központozás nélküli mondatgigász Bloom feleségének gondolataiból, melyek a hitvesi ágyban heverve járnak a fejében. Mellette Bloom fekszik.<br />Az első mondatban Molly arról beszél, milyen ingerült lett, amikor Bloom megkérte, hogy vigye neki ágyba a reggelit, holott ezt a férfi szokta csinálni. Azon tűnődik, hátha Bloomnak orgazmusa volt aznap, erről eszébe jutnak férje korábbi hűtlenkedései, és a Boylannel töltött délután. Egy évtizednyi (Bloom eltávolodása miatti) cölibátus és Bloom furcsa szexpraktikái után a szokványos és férfias mód, ahogy Boylan szeretkezik, üdítő változásként hat Mollyra. Bloomot mégis férfiasabbnak tartja, és felidézi magában, milyen jóképű is volt, amikor még csak udvarolt neki. Eszébe jut Josie és az ütődött Dennis Breen házassága, és arra gondol, hogy ő meg Bloom mégiscsak szerencsések, jelenlegi problémáik ellenére is.<br />A második mondatban Molly udvarlóira emlékezik: Boylanra; Bartell D'Arcyra, a tenoristára, aki a templomban csókolta meg, Gardner hadnagyra, aki elesett a Búr háborúkban. Molly a férje fehérneműk iránti vonzalmán tűnődik, és a Boylannal való hétfői találkáján, meg a belfasti utazáson, amire csak ketten mennek. A karrierjére, az éneklésre gondol, és arra, hogy Bloom mennyit segített benne. A Boylannel való randevúk miatt fogyni akar egy keveset. Szerinte Bloomnak ott kéne hagynia a hirdetőszakmát, hogy valami jobban fizetett állásba menjen, például egy irodába. De eszébe jut, hogy Bloom korábbi munkaadóját hiába kérlelte, hogy vegye vissza a férjét.<br />A harmadik mondatban Molly arra az időre gondol, amikor Bloom javaslatára fizetségért meztelen fotókon szerepelt. A pornográf képeket magában ahhoz a nimfát ábrázoló festményhez kapcsolja, amelyen Bloom reggel a metempszichózist magyarázta neki. Gondolatai ismét Boylanre és az iménti orgazmusra terelődnek.<br />A negyedik mondat egy vonatfüttyel kezdődik. Molly gibraltári gyerekkoráról van szó, a barátairól, és arról, hogyan írt magának unalomból leveleket, miután elutaztak onnan. Eszébe jut, hogy reggel jött egy levél a lányától, Millytől, de nyilván az egész Bloomnak szól. Kicsit álmodozik arról, hogy megint kap szerelmeslevelet Boylantől.<br />Az ötödik mondatban élete első szerelmeslevelére gondol, amit Mulvey hadnagytól kapott, aki még Gibraltáron csókolta meg egy híd alatt. Már régóta nem állnak kapcsolatban egymással, Molly azon tűnődik, hogy mi lehet vele. A karrierjére gondol, és arra, mi lehetett volna belőle, ha nem Bloomhoz megy feleségül.<br />A hatodik mondat kezdetén megint Millyre gondol, és arra, miként küldte Bloom a lányát Mullingarba fényképészetet tanulni, mert megérezte a felesége és Boylan kezdődő viszonyát. Úgy érzi, Milly most olyan, mint amilyen ő volt valamikor. Molly érzi, hogy hamarosan menstruálni fog, tehát Boylan nem ejtette teherbe. A Boylannel töltött nap eseményei futnak át a fején.<br />A hetedik mondat közben Molly csendesen visszabújik az ágyba, és azok az idők járnak a fejében, amikor Bloommal költözniük kellett. Aggódik anyagi helyzetük miatt, és azon töri a fejét, hátha Bloom a pénzét egy másik nőre költi, vagy Dignaméket segíti belőle. Aztán gondolatai Stephen felé fordulnak, akivel még kisfiú korában találkozott. Azon tűnődik, hogy a férfi talán nem is beképzelt, és valószínűleg ápolt. Egy jövőbeli szexuális kalandról fantáziál, amiben az orális szex is szerepel. Úgy dönt, hogy előtte még tanulni fog, így Stephen nem fogja lenézni őt.<br />A nyolcadik mondatban arra gondol, hogy a férje nem szeretkezik vele, csak egy csókot ad a fenekére, mint régen. Azon tűnődik, mennyire jobb lenne a világ, ha a nők irányítanák. Stephenre gondol megint, az anyja halálára, aztán Rudy halálára, végül arra, ezek a gondolatok mennyire lehangolják. Fontolgatja, hogy reggel felkelti Bloomot, és elmondja neki az egész dolgot Boylannel, hogy ráébressze, Bloom is hibás az ügyben. Úgy dönt, hoz majd virágot, hátha Stephen Dedalus átjön. A virágokról eszébe jut a nap, amit Bloommal Howthban töltöttek, és amikor Bloom megkérte kezét.<br /><br /> <br /><br />A könyv megjelenésekor ebben a fejezetben szerepelt a leghosszabb angol nyelvű mondat a maga 4391 szavával.<br /><br /> Leopold Bloom: 38 éves dublini hirdetési ügynök. Szereti a zenét és a könyveket, szívesen elmélkedik tudományos témákról, ezeket másoknak is örömmel magyarázza. Szerelmes a tőle kissé elidegenedett feleségébe, Mollyba. Magát zsidóként azonosítja a Küklopsz című fejezetben, holott édesanyja - Ellen Higgins - római katolikus volt, édesapja - Rudolph Virag - pedig bár zsidónak született, de áttért a protestáns vallásra. Leopold a katolikus vallást vette fel, hogy feleségül vehesse Mollyt. Bloom nem tartja a zsidó szokásokat, de ennek ellenére a regény folyamán néhol bemutatja, hogy ha hiányosan is, de ismeri őket.<br /><br /> Marion (Molly) Bloom: Leopold Bloom felesége. 33 éves, telt idomú, csinos, incselkedő. Énekesként dolgozik, Bagzó Boylan a menedzsere és egyben a szeretője. Iskolázatlan, egyszerű asszony. Bloommal elég kiélezett a viszonyuk, mert fiúgyermekük halála óta a férfi minden intim helyzetet kerül vele, immár 11 éve.<br /><br />Stephen Dedalus: Stephen életútját a bigottan vallásos gyermekkorból a lázadó íróig Joyce előző regénye, az <a href="http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ifj%C3%BAkori_%C3%B6narck%C3%A9p&action=edit&redlink=1">Ifjúkori önarckép</a> taglalta. Az Ulysses Stephenje zseniális, de gyakran zavaros költő, aki Párizsból tért vissza Dublinba haldokló anyja miatt. A regény elbeszélte napon zajló belső konfliktusai a édesanyjával (és Írországgal) való bonyolult kapcsolatáról szólnak. Stephen alakját Joyce magáról formálta.<br /><br />Malachi (Buck) Mulligan: Trágár orvostanhallgató, Stephen barátja. Széles műveltségű fiatalember, aki mindent és mindenkit kigúnyol. Mindenki kedveli, kivéve Stephen és Simon Dedalust, valamint Leopold Bloomot. Joyce egy ismerőséről és egykori szobatársáról, Oliver St. John Gogartyről mintázta Mulligant.<br /><br /> Haines: Oxfordi diák, aki az ír népet és kultúrájukat tanulmányozza. A Martello-toronyban lakik Stephennel és Mulligannel.<br /><br /> Hugh ("Bagzó") Boylan: Molly Bloom menedzsere. Városszerte közismert és közkedvelt figura. A regényben sok szó esik Boylan és Molly viszonyáról.<br /><br /> Millicent (Milly) Bloom: Molly és Leopold Bloom tizenöt éves lánya. A könyvben nem tűnik fel, csak egy levelet olvashatunk tőle, és a szereplők utalnak rá. Bloom nem sokkal a regényben részletezett nap előtt küldte Mullingarba fotózást tanulni.<br /><br /> Simon Dedalus: Stephen apja. Felesége haláláig sikeres ember volt, de azóta az élete zűrzavarrá vált. Ennek ellenére mások továbbra is tisztelik. Jó énekes, ügyes anekdotázó, sokat iszik. Nagyon kritikus Stephennel szemben. Joyce Simon figuráját a saját apjáról mintázta.<br /><br />A.E.: George Russel álneve, aki az ír irodalom újjáélesztését célul tűző irányzat híres költője.<br /><br /> Richard Best: A Nemzeti Könyvtár könyvtárosa.<br /><br /> Edy Boardman: Gertie MacDowell egyik barátnője.<br /><br /> Josie (Powell) és Dennis Breen: Josie és Bloom együtt jártak fiatal korukban. Miután Bloom elvette Mollyt, Josie hozzáment a szellemileg labilis és paranoid Dennishez. Az akkor még vonzó nőt megviselte a házassága, ez nyomott hagyott a külsején is.<br /><br /> Cissy, Jacky és Tommy Caffry: Cissy Gerty barátnője, ő vigyáz kisebb fiútestvéreire.<br /> A polgár: Idősebb, hazafiaskodó férfi, az ír nacionalizmus bajnoka. Mások a hazafias ír mozgalmakkal kapcsolatban kérik ki a véleményét, és tőle várják a híreket. Ellenséges, idegengyűlölő és antiszemita.<br /><br />Az Ulysses, mint maga a szerző mondja: minden. Tragédia, regény, szatíra, komédia, eposz, filozófia. Szintézis. Az egész világ a maga rendezett rendszertelenségében, vagy rendszertelen rendezettségében, felbontva, összefoltozva, ahogy egy hétköznapi ember agyán átcsurog; felidéz átélt, olvasott, hallott gondolatokat és képzeteket, aztán eltűnik, de nem nyomtalanul, mert újra feltűnik, mint szín vagy részlet, vagy ha szín és részlet volt, mint mozgató erő vagy központi probléma. (Hamvas Béla, 1930)<br />Joyce-nak az egész világon igen nagy tekintélye volt, mint sok mindenkinek, akit senki sem ért meg, de senki sem meri bevallani. Ha valaki intellektuális körökben megkockáztatta kifogásait, lenéző mosolyok fogadták. Most már meghalt; halottakról vagy jót, vagy semmit. Most már talán sohasem szabad bevallani, hogy blöff volt az egész. (Szerb Antal, 1941)<br />Noha Joyce megszállottja a reklám-közhelyekből, handlékból és szirupos érzelgésből összeragadt Dublin városának, érdeklődése mégis egyetemes: az egész világ, az egész és örök ember érdekli, nem egyetlen osztály, vagy egyetlen korszak. Teljesen különbözik a századforduló naturalizmusától abban is, hogy műve tele van forma-játékkal: minden fejezet más és más kompozíciós ötlettel dolgozik: van dráma és van egy szuszra leírt belső monológ, van viktoriánus-érzelmes stílus-paródia, és van egy óriás katekizmus – műve realitás-tartalma így sokkal, de sokkal inkább érvényesül, mintha egyenletes regényformába öntötte volna. (Szentkuthy Miklós, 1947)<br />Joyce művében az európai kultúra abban a pillanatban látható, amikor irtózatos robajjal hullik, omlik szerteszét, s csak a törmelékek, a romok utalnak arra, hogy mindez valaha, ha egyáltalán, egységes egészként működött. Thomas Mann a zárt forma, James Joyce a nyitott forma apostola. Thomas Mann a hit mitikusa, s ezért olyan komoly, James Joyce a hitetlenség mitikusa, s ezért olyan derűs. (Nádas Péter, 1978/2000)<br /><br /><br /><br /><br /></i></span></div>
carpe diemhttp://www.blogger.com/profile/10770474806144813502noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1771839310019208091.post-59547177695677389142015-07-15T08:26:00.000-07:002015-07-15T08:26:08.966-07:00A szerelem matematikája <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-DKM-hrF_6lk/VaZ6akmDegI/AAAAAAAAJSM/6eNFbi70FTc/s1600/image%2B%25281%2529.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="640" src="http://3.bp.blogspot.com/-DKM-hrF_6lk/VaZ6akmDegI/AAAAAAAAJSM/6eNFbi70FTc/s640/image%2B%25281%2529.jpg" width="479" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<span style="color: #4c1130; font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: large;"><i><br /><br />A fiatal matematikus hölgy kötetében egy merész kísérletre vállalkozik. Egy eddig ismeretlen, új perspektívából, a matematika segítségével vizsgálja a szerelmet. A szerző abból indul ki, hogy a matematika végső soron a minták tudománya, a szerelem pedig – mint az életben szinte minden – tele van mintázatokkal. Kezdve azzal, hány partnerünk van életünk során, belemegyünk-e egyéjszakás kalandokba, egészen odáig, hogy a társkereső oldalakon, mi alapján küldünk valakinek üzenetet.<br />A szerelem matematikája többek között megmutatja, mekkora a valószínűsége annak, hogy megtaláljuk életünk párját, továbbá segítségével azt is kiszámolhatjuk, hány potenciális randipartner van a környezetünkben. Peter Backus matematikus például így számolt: Londonban 4 millió felnőtt nő él, 20%-uk tartozik a megfelelő életkori tartományba. Ha ezt megfelezzük, megkapjuk az egyedülálló nők számát. Az ő 26%-uk lehet diplomás, stb. Végül arra jutott, hogy 26 nővel randizhatna Londonban.<br /><br />(Fordító: Garamvölgyi Andrea)</i></span><br />carpe diemhttp://www.blogger.com/profile/10770474806144813502noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1771839310019208091.post-46479208893569181632015-07-15T08:19:00.002-07:002015-07-15T08:19:17.728-07:00Let’s kifli<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-TnL4oRbqucY/VaZ3uiiafYI/AAAAAAAAJSA/3yn3uEargeo/s1600/image.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="640" src="http://2.bp.blogspot.com/-TnL4oRbqucY/VaZ3uiiafYI/AAAAAAAAJSA/3yn3uEargeo/s640/image.jpg" width="421" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<span style="color: #4c1130; font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: large;"><i><br />Kovács Eszter vicces című könyve egy Londonban élő magyar lányról szól, az ő mindennapjait mutatja be. Kedves, könnyed kis történetek kapcsodnak egymáshoz. Ne számítsatok nagy drámákra, fordulatokra, "csak" hétköznapi kis szösszenetekre, amelyek remekül ábrázolják a külföldön élő és szerencsét próbáló fiatalok érzéseit, gondolatait.<br />A fejezetek külön kis történeteket alkotnak, amelyekből, mint a kis mozaikokból épül fel a regény, miközben megismerhetjük, milyen is az élet Londonban - magyar szemmel.<br />A főszereplőnek nem tudjuk a nevét, végig "a lány"-ként szerepel a könyvben.<br />Vannak barátok, lakótársak, és természetesen pasik is. Shiva, a múlt, akire visszaemlékezik, aztán jön Allan, majd végül a zenész.<br />Tetszett, ahogyan a könyv bemutatja, a magyar és angol nyelv vagy akár ételek közötti különbségeket. Ilyen például a magyar kifli péksütemény is, amit Angliában nem ismernek, és - mint a címben is szerepel - a szerelmesek összebújására utal.<br />De van itt különös szilveszter is, Oscar nevű rózsaszín porcelánelefánt - hogy még egy-két apróságot kiemeljek.<br />Az is érdekes volt, amikor pontokba szedi, ki miért is megy ki külföldre. Nyelvet tanulni? Pénzt szerezni? Valaki után megy, vagy éppen menekül valami elől? Vagy - véleményem szerint - egy szebb jövő reményében? Holott tudjuk, ott sem kolbászból, akarom mondani szoszidzs-ből van a kerítés.<br />A regény, mint megtudtam, a "Magyarok külföldön" sorozat első kötete. Így még számíthatunk folytatásra - más országok tapasztalatairól is. Kíváncsian várom!<br />A hivatalos ajánló:<br />Van egy lány. Londonban él, egy cukormázas városban, melynek színpompás felszíne csupa meglepetést rejt. Különös barátságok és édes-bús szerelmek szövődnek itt, a honvágy hazájában, a már nem is olyan új otthonban.Egy kivándorlás ismerős, mégis líraian egyedi története egy lányról, no meg például a brit fiúról, aki hozzábújva félig magyarul, félig angolul azt suttogja a fülébe: let' s kifli!<br /></i></span>carpe diemhttp://www.blogger.com/profile/10770474806144813502noreply@blogger.com0