Megrepedt álarc (Szigor 1.)




"Domináns férfira van szükségünk, de nem kényúrra."

Liza két éve megállapodást kötött. Liza két éve színleli a boldogságot. Lizát két éve nem érintette férfi.Az egykoron kicsapongó életű Liza és vőlegénye, a fényes politikai karrier küszöbén álló Sándor a kívülállók szemében tökéletes álompárnak tűnik, ám színlelt boldogságukat kínos titkok tartják egyben. Mikor a lány egy banális félreértés folytán találkozik egy sármos idegennel, aki darabokra töri a testi és érzelmi nélkülözés miatt már megrepedt álarcát, a botrány elkerülhetetlen. Vajon Liza képes kiköszörülni a csorbát, vagy az édesapja politikai hírnevével együtt a saját jövőjét is beszennyezi? Ki kerül ki győztesként az érdekek és az érzelmek összecsapásából?A történet főszereplője, Liza feláldozza önmagát, amikor fejet hajtva apja akaratának egy feltörekvő, fiatal politikus kamumenyasszonyává válik. Mert hogyan is mutatna egy konzervatív pártvezető, aki a saját neméhez vonzódik?! Ezzel azonban mindketten boldogtalanná válnak.A politika veszélyes talajára kalauzol minket az író, ahol annyi lehetőség rejlik, de olyan sok a sablon, a hazugság, ahol karnyújtásnyira van a siker, és legalább olyan közel, ha nem közelebb a bukás. Elég egy megszellőztetett, szaftos botrány, egy ismeretlen, de annál elszántabb ellenség, és máris évek kemény munkája kerülhet veszélybe. Lehetünk boldogok és sikeresek akkor is, ha történetesen nem vagyunk heteroszexuálisak? Ebben a rövid, de annál izgalmasabb történetben rengeteg kérdés bujkál és én alig várom, hogy a folytatásban válaszokat kapjak!


  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Vadon



“Valójában szabad szellemnek születtem, csak épp sosem volt annyi vér a pucámban, hogy merjek is szabad lenni.”
Se szeri, se száma az olyan könyveknek, amelyek a középosztály középkorú tagjainak életválságáról szólnak. Többnyire önmagukat keresik, és e célból hosszú, fáradságos utakra is vállalkoznak. Vannak, akik befelé utaznak, a lélek mélységeit kutatják, mások valóságos utazásra indulnak, testüket és lelküket egyformán próbára teszik. Ők a zarándokok, akik a világ zarándokútjait járják, az El Caminót, ellátogatnak Rómába, Lourdes-ba, Nepálba. Útjuktól legalább annyira remélnek kalandokat, élményeket és szerelemet, mint lelki megbékélést. Első pillanatra a Vadon hasonló krónikának tűnik. Ám a szerző se nem középosztálybeli, se nem középkorú. Cheryl Strayed útja szeszélyes ötlettel indul, de ő ehhez a szeszélyhez makacsul ragaszkodik. Anyja hirtelen jött betegsége után Strayed élete viharos sebességgel hullott szét. Családi kötelékei meglazultak és eltűntek, házassága megromlott. Életének következő éveiben egymást érték a kudarcok. Egyedül maradt mindenféle értelemben. Egy sportboltban esett pillantása a legjelentősebb amerikai túraútvonalról szóló útikönyvre. Elolvasta a szöveget: a túra teljesítése először csak homályos ötlet volt, majd egyre inkább alakot öltött, végül világos célként rajzolódott ki előtte. Zarándoklata 1100 mérfölden és három hónapon át tartott, mégpedig igen zord körülmények között. Szánalmasan felkészületlen volt erre a megpróbáltatásra, testileg és lelkileg egyaránt. Kötetében kiváló láttató erővel idézi fel a hosszú gyaloglás keserves és felemelő pillanatait. Szenvedett a fájdalomtól, az izomláztól, a magánytól és az állandó éhségtől. A külső utazás, a távolság, a természet és a test meggyötörte, a belső viszont felemelte. Újfajta tisztelet és csodálat ébredt benne: útja végigjárása elsöprő és alapvető élményt jelentett számára.


"Kavics voltam. Falevél voltam. Görbe faág voltam. Számukra nem voltam semmi, pedig ők a mindent jelentették számomra."


107. oldal

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Ahol a szivárvány véget ér



“Rájöttem, hogy az otthon nem egy hely, hanem egy érzés.”


Rosie és Alex jóban-rosszban kitartanak egymás mellett, és életre szóló szövetséget kötnek az iskola és a felnőttek zord világa ellen. Az izgalmas órai levelezések alatt még nem sejtik, hogy életük következő jó néhány évét is így fogják eltölteni: egymással levelezve…
A sors újra és újra elválasztja őket egymástól, hogy próbára tegye barátságukat, kitartásukat és őszinteségüket. A gyerekek komoly felnőtté cseperednek: mindketten dolgoznak, házasodnak, gyereket nevelnek, válnak, de a varázslatos kötelék, amely összeköti őket, életük minden öröme és bánata közepette is megmarad.
Több van-e köztük puszta barátságnál? Ha kapnának egy utolsó lehetőséget, kockára tennének-e mindent az igaz szerelemért?
“Ez a könyv tökéletes és tökéletlen,vicces és sírós,keserű és vidám és ami a legjobban megfogott benne hogy minden második oldalon elgondolkodtam a jövőmön és az egész életemen..”



Amikor gyerekek vagyunk, a szüleinket használjuk mérceként, hogy eldöntsük, mennyire rossz a helyzet. Ha nagyot esünk, és megütjük magunk, de még nem tudjuk eldönteni, hogy fáj-e vagy sem, egyből a szüleinkre nézünk. Ha rémülten rohannak felénk, sírni kezdünk. Ha csak nevetnek, és megcsapkodják a gonosz földet, akkor feltápászkodunk, és tovább játszunk.

360-361. oldal



  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Ízek, imák, szerelmek




Elizabeth Gilbert önéletrajzi regénye spirituális utazásra hívja olvasóit, vele együtt tanulhatjuk meg, mit jelent megismerni, megszeretni, és ha kell, elengedni az embereket.
Elizabeth harmincas, sikeres nő – volt. Gazdag férj, álomház, fényes karrier. Egyik pillanatról a másikra az élete mégis romokban hevert, látszólag ok nélkül. Egy szörnyű válás és az azt követő depresszió után, megmérgezett kapcsolatokkal a háta mögött nekivágott a nagyvilágnak, hogy végre rájöjjön, ki is ő, és mit akar az élettől.
Zarándoklata Itáliába, Indiába és Indonéziába vezet, ahol olasz dzsigolók, indiai guruk, indonéz gyógyítók között bizonyítja, hogy mind a boldog pillanatokat keressük, akármelyik szegletében élünk is e világnak. Őszinte, humoros és mély érzelmű könyve mindannyiunknak szól, akik ébredtünk már úgy, hogy „ettől a naptól kezdve változtatok az életemen”. Egy nő, aki nem akart többé megfelelni. Egy nő, aki elengedte a jelenét, és megtalálta a boldogságát. Egy nő, akiben magunkra ismerhetünk.
"A rajongó szerelem egyik főbb ismérve a függőségi érzet. Azzal kezdődik, mikor bámulatod tárgya rád zúdít egy mámorító, érzékcsalódást előidéző nagyságrendű valamit, amelyről még magadnak sem merted bevallani, mennyire kívántad – mondjuk, egy eget rengető szerelem és felkavaró érzelmek kábítószerszerű keverékét. Hamarosan egy igazi narkós kiéhezettségével fogsz sóvárogni a szenvedélyes figyelemre. Amikor pedig nem kapod meg az adagod, egyből magad alá kerülsz: dilis leszel és kimerült (arról nem is beszélve, hogy neheztelni fogsz a dealerre, aki kialakította benned ezt a függőséget, ám most meg nem hajlandó arra, hogy felköhögje az árut, pedig tudod, hogy van neki valahol raktáron, a fenébe is, hiszen eddig ingyen adta!). Aztán ott találod magad a sarokban, remegve, lesoványodva, és csak ez az egy biztos: eladnád a lelkedet is, vagy kirabolnád a szomszédod, csak hogy újra, még egyszer kaphass abból a drogból.."

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

A jelentéktelenség ünnepe



Szép nyári délelőtt Párizsban. Alain jár-kel, és a nők köldökét bámulja. Ilyen most a divat: csípőnadrág, haspóló. Tetszik ez Alainnek, de zavarja is. Mi lesz ebből? Hová vezet az, ha egy kultúrában már nem a női comb vagy mell, hanem a nők köldöke kerül a vágy centrumába?
Így kezdődik az immár három évtizede Franciaországban élő világhírű író, Milan Kundera vadonatúj regénye. Ez a nagyon is komolyan veendő komédia mintegy összefoglalja és megkoronázza a kunderai életművet. Alainék életének megtévesztő jelentéktelensége, a mindennapjaikat átható pitiáner hazugságok és ócska tréfák, mélységesen személyes, mégis egyetemes problémáik igencsak "kunderásan" szürreális, játékosan élvezetes sztálinizmus-szatírával párosulva jelenítődnek meg. És nincs mit csodálni, ha egyszer csak Sztálin hahotája visszhangzik már a Luxembourg-kertben.

Fordította: N. Kiss Zsuzsa

*Ha egy férfi (vagy egy korszak) szerint a nôi csáberô a fenékben összpontosul, miképpen írható le, határozható meg ez a sajátos erotikus irányultság? Rögtönzött válasza: brutalitás; derû; a legrövidebb út a csúcsra; külön izgató, hogy dupla csúcs. Ha egy férfi (vagy egy korszak) szerint a nôi csáberô a mellben összpontosul, miképpen írható le, határozható meg ez a sajátos erotikus irányultság? Rögtönzött válasza: a nô szentté avatása; a Jézust szoptató Szûz Mária; a férfinem térden hódol a nôi nem magasztos hivatásának. Na de hogyan határozzuk meg egy férfi (vagy egy korszak) erotikáját, ha a nôi csáberô összpontosulá- sát a test közepén a köldökben látja? *

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Zabhegyező




A regény főhőse Holden Caulfield 17 éves amerikai gimnazista, akit éppen a negyedik iskolából rúgtak ki. A cselekmény egy meg nem értett, a társadalmi konvenciókat befogadni és gyakorolni képtelen s ezért mindenünnen kitaszított kamasz fiú háromnapos kálváriája. Holden első személyben mondja el a kicsapása utáni három napjának történetét, melyet New Yorkban éjszakai mulatóhelyeken, kétes hírű szállodában s az utcán tölt el. Közben mindent megpróbál, hogy a világgal, az emberekkel normális kapcsolatot alakítson ki, de sikertelenül. Menekül az emberek elől, de mindenütt hazug embereket talál. Az egyetlen élőlény, akivel őszintén beszélhet, s aki talán meg is érti valamennyire, titokban felkeresett tízéves kishúga. De ő sem tud segíteni: Holden a történteket egy ideggyógyintézet lakójaként meséli el.

Salinger regénye nemcsak a kamaszlélek kitűnő, hiteles rajza, hanem a társadalmi konformizmus ellen lázadó ember kudarcának is szimbóluma.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Helló, szia, szeretlek!






Rachel és Ben az egyetem első napjától elválaszthatatlanok, ám szövetségüknek hirtelen vége szakad, látszólag örökre. Tíz évvel később, egy esős délután az élet új esélyt ad nekik, hogy helyrehozzák azt, amit annak idején elrontottak. A dolgok azonban sokat változtak az egyetem óta. Ben megnősült és ügyvéd lett, Rachel pedig – aki újságírói karrierről álmodott és most bírósági tudósítóként dolgozik – tizenhárom év után szakít vőlegényével, Rhysszel, és megpróbálja kitalálni, mit is szeretne az élettől.
Ben szinte tökéletes időzítéssel, röviddel Rachel szakítása után költözik vissza egyetemi éveik városába, Manchesterbe, amit Rachel azóta sem hagyott el. A szikra újra lángra lobban, de Bennek nem várt vetélytársa is akad kollégája, a lehengerlő Simon személyében, akit elbűvöl Rachel humora. Vajon sikerülhet-e a tökéletes párosnak az, amit tíz évvel korábban elpuskáztak, és mit hajlandók egymásért feláldozni?
Mhairi McFarlane első regénye vicces és megható romantikus történet olyan élethelyzetekről és dilemmákról, amelyek a világ minden táján foglalkoztatják a harmincas fiatal nőket: vajon csak a nagy Ő-vel élhetünk-e boldog házasságban, merjünk-e kilépni kényelmes és biztonságos kapcsolatunkból, ha boldogtalanok vagyunk, és helyrehozhatjuk-e életünk legnagyobb tévedését?


*Ha az ember semmit nem tesz, nem is történik vele semmi. Az élet a döntésekről szól. Lehetnek kemények vagy a kedvedre valók, de nem kerülheted el őket.*



  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Napnak fénye




Mi jöhet egy világháború után?
Természetesen egy újabb világháború – állítja őfelsége, Tien Naga-Hai Huang-Ti, mert a történelem szerint az emberiség rendre elfelejti az atombombázás borzalmait, és mindig jön egy újabb Utolsó Háború.
Az ifjú császárnak, aki negyedik az Új Császárok sorában a Kínai Birodalom élén, rögtön a koronázása után leküzdhetetlennek látszó kihívásokkal kell szembenéznie: a kívülről fenyegető Ausztrál Föderáció mellett minden pillanatban számolnia kell a Birodalmon belüli riválisaival is.
Ticca Min sokáig azt hitte, hogy a jövője semmiben sem fog különbözni a kockanegyedek többi lakójának életétől. Jobb, ha az álmait még magának sem meri bevallani, csak elfogadja az egyetlen lehetséges utat.
Egyetlen pillanat, egyetlen döntés elég, hogy minden megváltozzon körülötte… és ami kezdetben csak izgalmas kalandnak tűnik, az idővel olyan események elindítója lesz, amellyel a Birodalom és a világ békéje is veszélybe kerül, az uralkodó és alattvalói sorsa pedig elválaszthatatlanul összefonódik.
J. Goldenlane új regényének színes, mesteri precizitással felépített világa kiváló érzékkel hozza össze a YA klasszikus elemeit, egy posztapokaliptikus világ képeit, és a finom humort – túllépve a megszokott kereteken, a fiatal és lélekben fiatal olvasók számára egyaránt emlékezetes módon mutatva be az új világrend meghatározó uralkodóházának intrikáit és a felnőttként helytálló fiatalok küzdelmeit.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Tangólecke



„Az időt nem tudod megállítani, sem a boldogságot megfogni, de az emlékeidet dédelgetheted, mint én. Mindenemet, amim van, rád hagyom, a virágokat is, melyeket valaha te szedtél. Örökké szeretni foglak.”
Az Európa Danielle Steeljének, Signora Bestsellernek is nevezett arisztokrata származású írónő sikerének titka, hogy erős szenvedélyeket ábrázol megrendítő történeteiben.
A Tangólecke két nagy szerelem regénye. A főszereplő asszonyokat negyven év és hatalmas társadalmi különbség választja el egymástól: Giovanna, a lányát egyedül nevelő, 39 éves régiségkereskedő, akinek nincsenek ugyan anyagi gondjai, de férje elvesztése óta óvakodik a mély érzelmektől, és az elesetten tengődő idős hölgy, Matilde, akit a sors soha nem kényeztetett el, de mégis gyönyörű emlékei vannak. Egyikük előtt ott a jövő, a másik a boldog emlékek világában él.
Drámai körülmények véletlen összejátszása kell ahhoz, hogy a két asszony az 1990-es évek végén összetalálkozzon és barátságot kössön. Giovanna gondjaiba veszi az idős asszonyt, aki viszonzásul „életet lehel” a fiatal nőbe. Olyan bátorsággal és lelkierővel vértezi fel, hogy Giovanna végül egy csodálatos férfi oldalán fel meri vállalni az új szerelem kockázatát.
És a háttérben a gazdag Milánó a tangó ritmusára lüktet, mint a szív.


  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

A lány, aki megérintette az eget




Hogyan válik a jövő nélküli fiatal lányból befolyásos ruhatervező? Milyen utat kell bejárnia egy csavargónak, hogy a szabadság védelmezője lehessen? És miképpen lesz egy zsidó tolvajból híres orvos? A válaszokat az 1500-as évek elejének Olaszországában kell keresnünk.
A történet Róma mocskos sikátoraiban, bűzös csatornáiban kezdődik. Amikor Mercurio, a születésétől fogva árva, tolvaj fiú, a kis Zolfo, a szép Benedetta és a félkegyelmű óriás, Ercole kifosztják a zsidó Shimon Baruchot, nem sejtik, hogy az életük fordulóponthoz érkezett. Ugyanis miután a zsidó férfi a nyomukra bukkan, megöli Ercolét, miközben Mercurio a kése hegyével az ő torkát találja el. Mercurio úgy hiszi, megölte a kereskedőt, ezért úgy dönt, hogy Zolfóval és Benedettával Velencébe menekül.
A Velencei Köztársaságba vezető úton a három gyerek sorsa keresztezi a szabadságot kereső zsidó, Isacco, az orvoslásban is jártas tolvaj és a lánya, Giuditta sorsát. Mercurio beleszeret a lányba, érzései viszonzásra is találnak, ám amikor az úti céljukat elérik, szembesül azzal a rengeteg nehézséggel, amelyet le kell küzdenie, hogy az álmát valóra válthassa.
Bár a regény több fiatal sorsát is összefűzi, a könyv főszereplője mégis a Szerelem. A Szerelem nagybetűvel, mely olyan elsöprő hatású, hogy megváltoztat mindent. Olyan egyetemes érzés, amely összeköti a lelkeket, amely túlmutat az egyes párok kapcsolatán. Két fiatal között fakadt szenvedély, mely olyan érzéssé válik, amely képes jobbá tenni az embereket, olyan szerelemmé, amely a sors szálait szövi, amely a világot mozgatja.

„Az élet egy ösztönző zűrzavar, amelyben az ember próbálja megtalálni a geometriáját. A regény a maga tagoltságával (kezdet-közép-vég), megpróbál rendet teremteni az adott életek összességében. A sors ugyanezt a folyamatot játssza el, mert mindig adódnak olyan véletlenek, amelyek válaszút elé állítanak bennünket, nekünk pedig a választásunkkal döntenünk kell, rendet kell teremtenünk”. (Luca di Fulvio)

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Egy hölgy sosem enged






Lady Celia Sharpe mindig is óvatos volt a házasság kérdését illetően, de most a jövője múlik rajta. Két hónapja van arra, hogy férjet találjon magának, és teljesítse nagyanyja kérését. Három gazdag, magas rangú agglegényt mutatnak be neki, akik közül az egyik biztosan elnyeri a tetszését. Ugyanakkor felbéreli Jackson Pintert, hogy nyomozzon a három választottja után, de Jacksont annyira megbabonázza Celia, hogy a legutolsó dolog, amit szeretne, hogy segítségére legyen férjet találni…

Celia Sharpe-nak férjet kell találni, méghozzá azonnal, ha nem akarja elveszíteni az örökségét. Kiszemel hát magának három vőlegényjelöltet: mindnyájan magas rangú, előkelő férfiak. Mivel nincs ideje a szerelembe eséssel bajlódni, úgy dönt, a legjobb lesz, ha az elhatározását tényekre alapozza, ezért felbérli a családja alkalmazásában álló, bosszantó, ámde igencsak jóképű magánnyomozót, Jackson Pintert, hogy derítsen ki a három férfiról mindent, amit csak lehet.
Jackson már régóta vonzódik Celiához, így semmi ösztönzést nem érez arra, hogy segítsen neki férjet találni. Ahogy a két fiatal a közös munkának köszönhetően egyre több időt tölt együtt, fellángol köztük a szenvedély, és amikor a lány élete veszélybe kerül, Jackson rájön, hogy valójában egyvalamit akar igazán: megvédeni Celiát...immár férjeként.
Sabrina Jeffries Halstead Hall bajkeverői sorozatának záró kötetében két erős akarat feszül egymásnak, hogy aztán a szerelemben és szenvedélyben feloldódva egyesüljenek.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Gyönyörű titkok múzeuma




Alice Hoffman regényének története New York-ban játszódik a huszadik század mozgalmas első két évtizedében. A Gyönyörű titkok múzeuma két nagyon különböző ember szenvedélyes, feszültségekkel teli szerelmi története. A helyszín Coney Island. Coralie Sardie a Gyönyörű titkok múzeuma nevű mutatványosház tulajdonosának lánya. A parti sétány melletti intézményben a lelkes közönség furcsa lényeket tekinthet meg. A kitűnő úszó Coralie apja „múzeumában” sellőként szerepel más furcsa lények, a Farkasember, a Pillangólány és a százéves teknős mellett. Egy éjjel Coralie megpillant egy nagyon helyes fiatalembert; a férfi a holdfényben fákat fotografál a Hudson folyó mentén. A fotográfus Eddie Cohen; orosz emigráns, aki elhagyta közösségét és szabósegédi munkáját. Amikor Eddie a hírhedt Triangle gyár tűzesetét fényképezi, egy fiatal nő eltűnésének titokzatos ügyébe keveredik.

Nekem ez volt az írónőtől az első könyv, de nagyon pozitív visszajelzést tudok adni. Az egész történet összeszedett és jól átgondolt. Tetszett, hogy minden fejezetben van egy múltbeli és egy könyvbeli jelen mindez váltott szemszögben és módban. A múltbeli történetekben ismerhetjük meg igazán a szereplők elgyötört életét, ami egy kicsit fájdalmasabb, hiszen gyermekkori énükön keresztül láthatjuk mindezt. Aztán kezdenek a fejezetek és a szereplők is közeledni egymáshoz, a végére pedig a történetük egy lesz. A kezdeti komor és sötét hangulat fokozatosan vált és a végére nem is érezzük az a nyomasztó érzést, mint amikor elkezdtük a könyvet. Mind a két szereplőnek szinte ugyanaz a sorsa. Anyjuk nincs, az apjuk pedig nem a megfelelően bánik velük. Míg Coraline-nak ott van Maureen támasznak, Eddie egyedül épít fel magának egy életét. Coraline veleszületett adottsága? átka? egyben csodálatos és rémisztő. Rémisztő pont abból a szempontból, amit az apja művelt vele. Nagyon tetszett, hogy az írónő belefésült egy tényleg megtörtént esetet. A szereplők jelleme mellett igazán jól tudta ábrázolni azt a kaotikus állapotot amit egy tűz okoz. A Professzort mondanám olyan negatív szereplőnek, akit tényleg nem tudtam elviselni, de a könyv végére ez a probléma is megoldódott. Nagyon tetszett az utolsó fejezet, ahogy Cora egy levélben meséli el az utána lévő életét Maureennak. Tökéletesen bemutatta az akkori kori társadalmat, kihozva belőle egy lágy szerelmi történetet, megfűszerezve egy kis misztikummal és felborzolva a hangulatot egy cseppnyi krimivel. Ez nem egy szokványos történet, ez a könyv megannyi gyönyörű titok múzeuma.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS