A magyar népmese napja (Benedek Elek születésnapja)


1859-ben született, és 1929-ben hunyt el a nagy székely mesemondó, lapszerkesztő és irodalomszervező Benedek Elek. Az Ő munkásságának, szellemiségének állít emléket a magyarság, hiszen 2005 óta e nap a magyar népmese napja lett.
A nagy mesemondó szerint az életben a legfontosabb a sze­retet, jegyezzük meg örök érvényű intelmét is: „Ha az emberek közt élsz, vedd ki magad részét minden igaz, be­csületes, jogos küzdelemből. Állj a véd­telenek, a gyengék közé; az erősek, ha­talmasok oldalán harcolni nem virtus.”


Egyre több mesehallgató tapasztalja, hogy a meséknek kortól függetlenül helye van az életünkben. Aki elfelejtette, hogy felnőttként is szüksége van a mesékre, a gyerekekért újra előveszi, megéli a varázslatot, talán vissza is talál hozzá.A mesemondó és hallgatósága között szoros, alkotó kapcsolat teremtődik, ebben éled újjá a mesebeszéd. Napjainkban újra vannak közösségek, amelyek a hagyományt életben tartva - vagy épp új hagyományt teremtve -mindennapjaik részének tekintik a meséket. Tanuljunk tőlük, hogy meséink ne maradjanak a tarisznyánkban, vegyük elő őket, tápláljuk velük közös életünket!




  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Bolygónk 10 leggyönyörűbb könyvtára

Minden könyvtár elképesztő a maga módján, hiszen letűnt korok tudását, évszázadok titkait őrzi megnyugtató csendjében. A belbecs mellett azonban a külcsín is fontos. Ha a könyvek hatalmas, díszes teremben, vagy különleges, antik freskók között várnak Ránk, még vonzóbbá válnak az épületek.

 Victoriai Állami Könyvtár, Melbourne, Ausztrália

 



Parlamenti Könyvtár, Ottawa, Kanada


 Szent Benedek-rendi apátság könyvtára, Melk, Ausztria



Washingtoni Egyetemi Könyvtár, Seattle, USA

St. Gallen-i benedek rendi apátság könyvtára, St. Gallen, Svájc

 Yale Egyetem, Ritka könyvek és kéziratok könyvtára, New Haven, USA


Trinity College Könyvtár, Dublin, Írország

 Rijkmuseum Könyvtár, Amszterdam



George Peabody Könyvtár, Baltimore, Maryland, USA




Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár






  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Varázslat




"A könyv: csak egyike volt azoknak a tartályoknak, amelyekbe felhalmoztuk azt, ami annyira fontos volt, hogy féltünk attól, hogy elfelejtjük. Nincs bennük semmi varázs, a varázs abban van, amit a könyvek mondanak, ahogy a világmindenség darabjaiból ruhát varrnak nekünk.” (Ray Bradbury: Fahrenheit 451)

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Az olvasás évszázada


Tegyük a 21. századat az olvasás évszázadává!
A könyv értékét és jelentőségét a társadalom elismeri. Sajnos ez az elismerés sokszor csak elvekben ölt testet. A könyv pedig ilyen vagy olyan mértékben mindig is veszélyben volt. Veszélyek leselkednek már a könyvek megfogantatása és megszületése körül. Ha viszont nem kis emberi bátorság és nem kis anyagi áldozat révén megszülettek, ezernyi akadályt kellett leküzdeniük, hogy eljussanak az emberekhez. Nem ritkán veszélyben forgott a fennmaradásuk. Nem is olyan régen a szerzővel együtt elégették műveit, idősebb kortársaink is láthattak még égő könyvhegyeket.
Ma a veszélyek talán kevésbé kegyetlenek, de nem kisebbek. Ellenkezőleg, ma már tartani kell a könyvnek, mint civilizációs intézménynek a végétől. Egyik oldalról támad a hagyományos, másik oldalról az új üzlet.
A hagyományos üzlet önmagában is több frontot nyitott a könyv ellen. Számára a tartalom nem maga a lényeg, hanem a kellendőség eszköze. Nem értékes könyveket kell készíteni, hanem értékesíthető nyomdaipari tömegterméket, bestsellereket kell ontani. A kereskedelem számára a könyv is egy közönséges termék, amelyet minél nagyobb költséghatékonysággal és minél nagyobb haszonnal meg kell forgatni, az elvártnál kisebb üzleti siker esetén késedelem nélkül leértékelni, vagy a zúzdába küldeni. Döbbenetes módon hasonló sorsra juttathat bármilyen értékes könyveket, egész könyvkészleteket az állami adóhatóság, ha ilyenekre akad különféle felszámolásra kerülő vállalkozásoknál. A könyv ugyanis nem védett műtárgy.
Az új modern üzlet a film, a videó, és mára leginkább a mindent integráló internet eszközeivel új vizuális tömegkultúrát igyekszik uralkodóvá tenni. Ez az új vizuális kultúra bizonyos képességeket továbbfejleszt, de összességében elkényelmesíti az ember szellemét, hosszabb távon elszegényíti, és függővé, manipulálhatóvá teszi. Mivel a könyv kiválóan alkalmas ennek megakadályozására, a kommunikációs-technikai biznisz tudatosan vagy ösztönösen háborúval felérő módon próbálja kiszorítani a könyvet.
A hagyományos és a modern üzlet gyorsan és simán kötött stratégiai szövetséget, így a könyv helyzete nem könnyű. Csakhogy a könyvnek is vannak fontos szövetségesei: a folytatódó tudományos-technikai forradalom, a különféle értékorientált mozgalmak, eszmeáramlatok, de főleg a gondolkodó, könyveket olvasó emberek sokasága.
Ez utóbbi civilizációs szövetséget szolgáló lépésekre, intézkedésekre, kezdeményezésekre van szükség.
Tegyük védetté a könyvet. Legyen vétség minden könyv nyilvános rongálása, súlyosabb esetekben (zúzás, égetés) pedig szigorúan büntetett bűncselekmény.
A könyvek elkerülhetetlen selejtezése szigorú szabályok és ellenőrzés mellett a könyvtárak kizárólagos joga legyen.
Szükség lenne egy külön könyvtörvényre, amely javítaná a minőségi könyvkiadás, a könyv védelmének, a könyvtárügy, az olvasás lehetőségeit.
Tegyük a 21. századot az olvasás évszázadának!

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Olvasni jó!












  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Kővé vált betű: olvasni mindörökké!





  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Kötelező olvasmány!




Ha egy gyerek inkább a computer előtt ül, ahelyett, hogy odakinn futkározna, rohangálna és a többiekkel játszana, tehát ha nem elégíti ki természetes szükségleteit, akkor aggasztó a dolog, erre a szülőknek már reagálniuk kell. De nem úgy, hogy tiltásokat fogalmaznak meg. Sokkal inkább meg kell próbálniuk olyan, a reális világból jövő kihívásokat kínálni a gyerekeiknek, melyeknek azok meg is tudnak felelni. Kalandokat, váratlan eseményeket, meglepő, sőt akár még veszélyes helyzeteket is, melyeket a gyerek legyőzhet, hogy aztán ezektől edződjék.
A szülőknek tehát ezen széles computer-sztrádák mellé valami mást is el kell ültetniük az utódaik fejében. Sok szülő ázsiai küzdősportokra, sátortáboros-kirándulásos nyaralásra íratja be csemetéjét, vagy kisebb gyerekek gondozását bízza rá.
Néhányukon talán az segít, ha idős embereket tanítanak a számítógép és az internet használatára. Ezek a gyerekek aztán később el fognak tudni beszélgetni másokkal és képesek lesznek arra, hogy közösen oldjanak meg problémákat. Nekik ugyanin az agy érése szempontjából meghatározó években a reális tapasztalati világ széles spektrumát nyújtják a szüleik.
Azok a gyerekek viszont, akik computervilágokba merülnek el, túlságosan is gyorsan tanulják meg ott: minden úgy működik, hogy megnyomják a megfelelő gombot. Nem tolerálnak többé semmilyen hibát, nem viselik el a frusztrációkat, és nem képesek többé az impulzusaikat kontrollálni. A valódi világban már képtelen eligazodni.
Viszont, ha a gyereke részei egy élő közösségnek, és valahogy úgy élnek át kalandokat, mint pl.: a cserkészek, akkor ritkábban kerülnek a virtuális világok bűvöletébe: kevesebbet játszanak a számítógéppel és messze nem néznek annyi tévét. A későbbi életük során is kevesebb szorongásos zavar alakul ki náluk és nem lesznek olyan bizonytalanok. Igazi egészséges személyiséggé válnak.
- Tegyük fel, hogy egy ilyen személyiség alakul ki: mint minden fiatal, ez a gyerek is ki fogja próbálni a számítógépes játékokat és az internetet. A társaihoz hasonlóan ő is létre akar majd hozni egy chat-profilt. Milyen veszélyek adódnak ebből?
- Egy gyerek nem születik computerfüggőnek. És soha nem az erős, jó kapcsolatteremtő képességgel rendelkező, életvidám, nyitott, kíváncsi és kreatív gyerekek azok, akik az elektromos médiák bűvöletébe esnek. Náluk én nem látok veszélyt. Ők a számítógépeket annak fogják tekinteni, amiknek lenniük is kellene: az agy hatékony használatát szolgáló nagyszerű segédeszközöknek. Az internetet olyan gigantikus tudástárként fedezik fel maguknak, amely lehetővé teszi számukra, hogy a reális élet kérdéseit megválaszolják.
- De mi történik egy tízéves gyerek agyában, amikor véletlenül egy pornográf vagy valamilyen szörnyű tartalmú oldalra téved? Nem éri eközben nagy sokk?
- Nem feltétlenül. Attól függ, milyen a családi környezet, illetve, hogy milyen szerepet tölt be otthona média. Ami nálunk, felnőtteknél a borzalmas brutalitás jele, az sok kiskölyök számára úgy jelenik meg, mint az egymáshoz való közeledés sok lehetséges formája közül az egyik. Egy olyan gyerek, akit a passzív médiafogyasztás eltompít, még csak megítélni sem fogja tudni, amit ott lát. A tapasztalata azt diktálja neki, hogy ezen a képernyőn mindenféle dolog megtörténhet.
Hol azt látja, hogy kergeti a róka a nyulat, hol pedig azt, hogy nevetnek az emberek, amikor Donald kacsa és Pluto rendre laposra verik egymást - és utána, mintha misem történt volna, újra felkelnek. A képernyőn izomagyú birkózók verik be egymás koponyáját ordítozó tömeg előtt, majd pedig azt látja a gyerek, hogy két ember szeretkezik, vagy például levágják egymás fejét.
A szülők leszoktatták őket a természetes iszonyodásról. Mert már korán azt tapasztalta a gyerek, hogy nincs semmi értelme mindezeken elgondolkodnia. Megtanulta, hogy nem feltétlenül képes megérteni, mi zajlik a képernyőn.
- De mi történik azokkal a gyerekekkel, akik még alig szereztek tapasztalatot a passzív médiával?
- A gyerek agya meg fogja próbálni ezt az új képet, akármilyen zavaró is az, már meglévőhöz illeszteni, hogy megértse azt. A benyomásait az emberek közötti kommunikáció egyik formájaként fogja tárolni. Nagyon fontos, hogy a szülők akkor világosan elmagyarázzák: ez nem a másokkal való együttélés kívánatos formája. Ha valaki ezt tenné veled a valóságban, akkor az borzasztóan fájna neked.
- A gyerekeknek tehát nemcsak olyan feladatokra van szükségük, amelyek a fejlődésüket segítik, hanem olyan emberekre is, akik vezetik őket.
- Igen, sürgősen olyan példaképekre van szükségük, akik segítenek nekik abban, hogy ne kerülhessenek bele kétes közösségekbe és ne állíttassanak megkérdőjelezhető feladatok elé. Akkor romlik el mindig a dolog, ha a gyerekek nem tudják képességeiket kibontakoztatni.
Ehhez megint a felnőttek kellenek. A computeripar csak a keresletet elégíti ki. És amíg lesz elég szülő, aki nem érti meg, hogy a gyerekeinek olyan szükségletei vannak, melyeket a reális világban tudnak kielégíteni, addig növekedni fog a kínálat a digitális médiából. És ha a gyerekek ilyen körülmények között nőnek fel, akkor a fejlődésükhöz szükséges feladatokat ott fogják keresni.
Érdemes elgondolkodni azon, mi lesz abból a társadalomból, melynek gyerekei elbúcsúznak a reális világtól. Melynek eredménye egy olyan agy, optimálisan alkalmazkodott a egy internetes virtuális világhoz és a számítógépes játékokhoz.
- Ön tudja-e ezt igazolni neurológiailag?
- Már rendelkezésünkre állnak olyan tanulmányok, melyek bizonyítják: sehol másutt nem tanul az ember olyan jól kézügyességet, pontosabban szólva ujjtechnikát, mint egy billentyűzet kezelésekor vagy egy sms írásakor. Ez nyomokat hagy az agyban. Így az utóbbi tíz évben sokkal nagyobb lett a fiatalok agyának azon régiója, amely a hüvelykujjat irányítja.
Ott alakultak ki egyre finomabb, sűrűbb hálózatok, melyek lehetővé teszik számukra a bámulatosan gyors hüvelykujjmozgásokat. A fiatalok úgy fejlesztik az agyukat, hogy az optimálisan alkalmazkodjék ezekhez a követelményekhez. Most már csak az a kérdés, hogy a jövő társadalmában fontos-e az, hogy az ember a hüvelykujját a lehető leggyorsabban mozgatni tudja. A gyerekek ezt a kérdést még nem tudják megválaszolni - a felnőttekre vár ez a feladat.


Forrás:http://gyerekmusor.blog.hu/2012/11/03/virtualis_vilagok_buvoleteben?


  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Az igazi






"Sokat olvastam. De az olvasással is úgy van az ember, tudod… csak akkor kapsz a könyvektől valamit, ha tudsz is adni olvasmányaidnak valamit. Úgy értem, ha olyan lelket viszel feléjük, amely az olvasás párharcában hajlandó sebeket kapni és adni, hajlandó vitatkozni, meggyőzni és meggyőződni, s aztán gazdagodva attól, amit tanult a könyvből, életben vagy munkában építeni abból valamit…”/Márai Sándor: Az igazi/


  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Skatulya bácsi




Ő egy olyan ronda néni, hogy egy bácsi
Úgy hívják, hogy a Skatulya bácsi
Van neki egy kicsi skatulyája
Meg egy másik piros fityulája
Van egy ronda, kopott fakabátja
Meg egy Boby nevű fakutyája
Azt mondja a gyereknek, hogy hallgass
Ne visongjál, butyorogjál, zargass
Üljél le, azt szépen lenyugodjál
Mert egy gyerek szépen hallgat, és nem ugrál
Mostazonnal fürdeni már menjél
Nem érdekli, hogy játszani mennél
Hogy főzeléket inkább ma nem ennél
Mert tud ő keményebb is lenni ennél
Szépen egyél, mert szépen beszélj, mert
Szépen játszál, mert elveszem!

Skatulya bácsi megmondta
Ne hintázz a székkel, hátraesel
És ki fog törni a széknek a lába
A doktor bácsi meg begipszel.
Skatulya bácsi megmondta
Ne túrd az orrod, mert gusztustalan
Ne kend a taknyodat ide-oda
Mert menetet vág majd a nyakadba.

Hát mondd meg neki figyi, bácsi, ácsi
Há’ nem vagyok én egy Paprika Jancsi
Nem vagyok én veszekedős párti
De gyerek vagyok, nem pedig egy sámli
Amit ide-oda rakhat ez a bácsi
Mert nem mindig van igazad ám, ácsi
Anyuban is megvan ez a bácsi
Apuban is megvan ez a bácsi
Mikor túlságosan szigorúan szólnak
És arra pedig éppen nem gondolnak
Hogy te játszani akarsz, és nem ülni
Az ABC-t tanulni és tűrni
Ha túl szigorúak veled, hát mondd meg nekik
Hogy szólsz a Bëlgás fiúknak, és megvédenek téged, téged, téged…

Skatulya bácsi megmondta
Ne szaladgálj, mert orra esel
És ki fog szakadni a nadrágod
Apád meg felpofoz, meglátod.
Skatulya bácsi megmondta
Itten játsszál, itten a közelben
És ne menjél messzire játszani
Mert itten játszol, punktum.

Asztalnál kultúráltan étkezni…
Vendégségben szépen viselkedni…
Iskolában sokat jelentkezni…
Otthon csendben meg tanulni.
Jegyezd meg, hogy a fél öt az fél öt
Az ebéd pedig ebéd, és nem játék
Nem füllent, megmondja, viseli a büntetést
Különben megcsavarom két kézzel a fülét
Szobafogság, TV-zárlat, nincs internetelés,
Szépen leírja ötszázszor a nevét
Skatulya bácsi tudja
Idősebb is, öregebb is, tudja
Azt mondom, ottmaradsz, ottmaradsz
Azt mondom, csendben vagy, csendben vagy

Ne félj, ha leolt a Skatulya bácsi
Ne félj, ha savaz a Skatulya bácsi
Csak nyomjál le fenékig egy nagy pohár kakaót
Tedd be a Bëlgát, és adj rá kakaót
Meglátod, megijed a Skatulya bácsi
Kiszalad a világból a Skatulya bácsi
Meglátod, megijed a Skatulya bácsi
Kiszalad a világból a Skatulya bácsi

Skatulya bácsi megmondta
Ne hintázz a székkel, hátraesel
És ki fog törni a széknek a lába
A doktor bácsi meg begipszel
Skatulya bácsi megmondta
Ne túrd az orrod, mert gusztustalan
Ne kend a taknyodat ide-oda
Mert menetet vág majd a nyakadba.

Skatulya bácsi megmondta
Ne szaladgálj, mert orra esel
És ki fog szakadni a nadrágod
Apád meg felpofoz, meglátod.
Skatulya bácsi megmondta
Itten játsszál, itten a közelben
És ne menjél messzire játszani
Mert itten játszol, punktum.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Nem elég olvasni




Nem elég olvasni. Újraolvasni – az összes tanácsadók szerint – fontosabb.
S nem csak a könyvet kell újraolvasni, melynek emléke halványodik vagy, melyet első olvasásra nem értettünk meg tökéletesen: a mondatot is újra kell olvasni, a főnevet, igét és jelzőt is, mely végzetesen meghatároz a könyvben valamit. Mit akar egy könyv? Megértetni magát. De az ilyesmi lassan megy, majdnem olyan lassan és bonyolultan, mint az életben. Házastársaknak néha évtizedekre van szükségük, míg egyik végül meg tudja értetni magát a másikkal. A könyvek is nehézkes ismerősök.
Nem elég katalógus, divat vagy hagyomány szerint olvasni; ösztön szerint kell megkeresni a könyvet, mely – nekünk, személyesen – mondhat valamit. Rendszeresen kell olvasni, úgy, ahogy alszik, étkezik, ahogy szeret és lélegzik az ember. A könyvek, mint az emberek, csak akkor adják ide titkukat, bizalmukat, ha te is átadod magad nekik.
Nem szeretek másféle könyvet olvasni, csak olyat, mely az én tulajdonom. Nem elég a gondolatot, ismeretet birtokolni, melyet a könyv tartalmaz. Legyen enyém – feltétlenül, mint ahogy a szeretőt akarják – a könyv is, a gondolat földi porhüvelye.
Márai Sándor: Ég és Föld: Olvasni

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

A könyvről



NINCS OLYAN VITORLÁS...

Nincs olyan vitorlás, mint a könyv,
Mely messzi elragad;
Sehol olyan versenyfutás,
Mint a könyv-oldalak.

A koldus is átkelhet itt
És vámot sem fizet;
Mily felséges versenykocsi:
Hord emberszíveket.

(Fordította: Weöres Sándor)

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

ŐSSZEL


  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS






Köszöntő

A könyvek társasága biztonságosabb, mint az embereké. Szeresd a könyvet, legyen életed része, életed megszépítője.



  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS