Gyönyörű sorscsapás




Az új Abby tökéletes. Nem iszik, kerüli a káromkodást, a pólói kifogástalan rendben sorakoznak a szekrényében - azt hiszi, elegendő távolság választja el a múltjában rejlő sötétségtől. De amikor megérkezik a legjobb barátjával, Americával a főiskolára, az új élet felé vezető útja gyorsan megváltozik.
Travis izmos testét tetoválások borítják, tipikus laza srác, azt testesíti meg, amire Abbynek szüksége van - és amit szeretne elkerülni. Abby távolságtartása felkelti a kíváncsiságát és cselhez folyamodik egy egyszerű fogadás segítségével: ha ő veszít, önmegtartóztató marad egy hónapig, ha Abby marad alul a játszmában, Travisnél fog lakni ugyanennyi ideig. Travis nem is sejti, hogy a párjával hozta össze a sors, akármelyikük is nyer.
Szerelem és játék keveredik a népszerű írónő, Jamie McGuire regényében, amely a fiatal olvasók körében nagy népszerűségre számíthat. Ne hagyd ki, játszd meg te is a tétjeidet! Szerinted Abby nyer vagy Travis? Vagy ebben a játékban nincsenek vesztesek?

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Káprázat az élet





Vallomásos írásai után Schäffer Erzsébet legújabb könyvében „kinéz a világba”. Kötete, a tőle megszokott izgalmas válogatásban, ismert és ismeretlen emberek életmeséinek fűzére.

Ajánlása személyes találkozásaitól átfűtött üzenet. „Kincsemberek között élünk. Ha elveszíted a kedved, ha reggel nem akarsz felkelni, gondolj rájuk. Sokszor mesének is beillik a történetük. Pedig egyiküké sem mese. Exupéry írja valahol: „Mily kevés zajt csapnak az igazi csodák!” Találjanak rá a csodákra. A könyvben… És önmagukban is.”
Részlet az egyik beszélgetésből:
„Sétálunk a nyíregyházi kiserdőben, a gyerekek most szanaszét vannak. Orosz Anikó rám néz: – A megoldások az egyszerűségben vannak. Egyszerűen kellene élni. Ha bajod van, menj ki az erdőre, ne akarj semmit, a fák lehajolnak és elveszik a gondjaidat. Hallgatod egy patak csörgedezését… Csak úgy. Megtisztulsz. Amit nézel, azzá leszel. Ha óriásplakátot nézel, plázába jársz, üres leszel. Ha erdőben jársz, ha mozogsz, keringeted az energiáidat, táncolsz, úszol, szeretkezel, jól leszel. Ha begubódzol, rosszul leszel. Eredj ki a természetbe, dörzsöld át magad, válts hideget, meleget, jól leszel… Nem bonyolult, egyszerű.”

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Álmok bandája




Cetta és fia, Christmas Olaszországból menekült az erőszak és a viszontagságok elől Amerikába, a remények országába. A nő egyetlen vágya, hogy a kisfia igazi amerikai legyen: szabad azért, hogy boldog lehessen, de mindenekelőtt szabad azért, hogy önmaga lehessen.

Ám a huszadik század eleji New York külvárosaiban „amerikainak lenni" egyben azt is jelenti, hogy konfrontálódni kell a világ minden szegletéből érkező emigránsok közösségével, amelyben a törvényeket a gengszterek és az embereik diktálják. Ebben a helyzetben nem könnyű élni és az álmokért küzdeni, hacsak nincs az embernek különleges tehetsége. Christmas bizton számíthat a rendkívül élénk fantáziájára és arra a képességére, hogy amit mesél, azt hihetővé is tegye olyan történetekkel, amelyek álmodozásba ringatnak mindenkit, aki csak hallgatja. Így születik meg a Diamond Dogs képzeletbeli bandája, amely mindössze két kisfiúból áll, mégis képes egész New York urává válni, sőt az első független rádiócsatorna segítségével a város minden lakásába eljutni.Az Álmok bandája Christmas és Cetta története, és minden emberé, akinek az élete az övékbe fonódik a huszadik század elejétől 1929-ig, Olaszországtól az őrült húszas évek New Yorkján át Kaliforniáig és a születőben lévő hollywoodi filmiparig. Kitűnő példája annak, hogyan lehet tiszta szívet megőrizve ésszel feljutni a ranglétra legaljáról akár a legtetejére, hogy érdemes kitartani az álmaink mellett, mert megvalósulhatnak, ha harcolunk értük.Luca Di Fulvio egy igazi nagyregénnyel ajándékoz meg bennünket, amely mesél a rádió, a mozi, a Broadway, a reklámok, a felhőkarcolók, az autók - de mindenekelőtt egy nagy szerelem, Ruth és Christmas szerelmének - születéséről, és egy álom erejéről, amely talán még a valóság felett is győzedelmeskedhet.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Könyvújdonság




Hogyan válik a jövő nélküli fiatal lányból befolyásos ruhatervező? Milyen utat kell bejárnia egy csavargónak, hogy a szabadság védelmezője lehessen? És miképpen lesz egy zsidó tolvajból híres orvos? A válaszokat az 1500-as évek elejének Olaszországában kell keresnünk.
A történet Róma mocskos sikátoraiban, bűzös csatornáiban kezdődik. Amikor Mercurio, a születésétől fogva árva, tolvaj fiú, a kis Zolfo, a szép Benedetta és a félkegyelmű óriás, Ercole kifosztják a zsidó Shimon Baruchot, nem sejtik, hogy az életük fordulóponthoz érkezett. Ugyanis miután a zsidó férfi a nyomukra bukkan, megöli Ercolét, miközben Mercurio a kése hegyével az ő torkát találja el. Mercurio úgy hiszi, megölte a kereskedőt, ezért úgy dönt, hogy Zolfóval és Benedettával Velencébe menekül.
A Velencei Köztársaságba vezető úton a három gyerek sorsa keresztezi a szabadságot kereső zsidó, Isacco, az orvoslásban is jártas tolvaj és a lánya, Giuditta sorsát. Mercurio beleszeret a lányba, érzései viszonzásra is találnak, ám amikor az úti céljukat elérik, szembesül azzal a rengeteg nehézséggel, amelyet le kell küzdenie, hogy az álmát valóra válthassa.
Bár a regény több fiatal sorsát is összefűzi, a könyv főszereplője mégis a Szerelem. A Szerelem nagybetűvel, mely olyan elsöprő hatású, hogy megváltoztat mindent. Olyan egyetemes érzés, amely összeköti a lelkeket, amely túlmutat az egyes párok kapcsolatán. Két fiatal között fakadt szenvedély, mely olyan érzéssé válik, amely képes jobbá tenni az embereket, olyan szerelemmé, amely a sors szálait szövi, amely a világot mozgatja.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Íme 2013 sikerkönyvei



Bár csak ősszel érkezett meg, egyértelműen elfoglalta az első helyet Dan Brown várva várt új kötete, az Inferno. Négy év szünet után olvashatja ismét a világ közönsége az amerikai bestseller szerző írását, amelyben Robert Langdon professzor új kihívások elé néz. A lebilincselően izgalmas, profi könyv, amelynek fordításai a legnagyobb titokban olaszországi bunkerekben elzárva történtek meg, hogy semmilyen információ ne szivároghasson ki előre, a nemzetközi publikum után természetesen a magyar olvasókat is elkápráztatta.
Szintén várható volt, hogy Frei Tamás képzeletbeli utazása a magyar jövőbe, a 2015 szintén óriási népszerűségre tesz szert. A lista második helyén szerepel, de a legjobb 50 közé két korábbi Frei-mű, A Megmentő és A Bankár is felkerült.
Talán kevésbé volt előrejelezhető, hogy óriási érdeklődés lesz a Libri Kiadó gondozásában megjelent Egyenes beszéd című Kálmán Olga-könyv iránt, amelyben nem az azonos című műsor interjúrészletei olvashatóak, hanem a televíziós személyiség életébe, gondolataiba, motivációiba pillanthatunk bele a könyv lapjain. Ugyancsak a közélet kulisszái mögé invitálta az olvasókat színházi szemszögből a Nemzeti Színház elmúlt öt évét felidéző Alföldi színháza című kötet, amelyet Csáki Judit jegyez, ezt is nagy számban keresték az olvasók. 
Még mindig tartják magukat E. L. James ikonikus kötetei, 50 árnyalatát a szürke, a szabadság és a sötét is tovább kínálta. A megfilmesítés előtt álló trilógia köteteit még mindig kíváncsian lapozzák fel az olvasók, de érdekes módon állítólag ezek azok a könyvek, amelyeket leggyakrabban felejtenek ott a világ szállodáinak szobáiban...
A lelkünk mélyére is szívesen néztünk 2013-ban, örömmel fogadtuk az útmutatásokat, gondolatébresztéseket, persze nem akármilyen szerzőktől. Müller Péter Férfiélet, női sors, Dr. Csernus Imre A kiút, Vekerdy Tamás Jól szeretni és Pál Ferenc A szorongástól az önbecsülésig kötetei voltak a legnépszerűbbek ebben a kategóriában. És nagyon szerették a Libri-olvasók azt a különleges utazást is, amelyet Dr. Eben Alexander idegsebész öntött szavakba, A mennyország létezik címmel, halálközeli élményéről, amikor is gondolatai szerint tapasztalatokat szerzett a túlvilágról.
Ifjúsági könyvek között nem vitás, hogy továbbra is hódítanak a Szent Johanna Gimi kalandjai. A Libri Aranykönyv-díjas ifjú szerzőnő, Leiner Laura 6 kötettel is képviselteti magát a sikerlistán, 5 Szent Johanna könyv mellett a fesztiválok hangulatát visszaadó Bábel könyv sikerének is örülhet, a Ciceró Könyvstúdióval együtt. Bogyó és Babócasikerein sem lepődik meg senki, Bartos Erika két könyve is a legnépszerűbbek között szerepel, de Berg Judit Ruminija is helyet követelt magának a listán.
2013. évi sikerlista

1. Dan Brown: Inferno
2. Frei Tamás: 2015
3. Kálmán Olga: Egyenes beszéd
4. E. L. James: A szürke ötven árnyalata
5. Müller Péter: Férfiélet, női sors
6. E. L. James: A szabadság ötven árnyalata 
7. Dr. Eben Alexander: A mennyország létezik
8. Dr. Csernus Imre: A kiút
9. Vekerdy Tamás: Jól szeretni
10. Csáki Judit: Alföldi színháza

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Füves könyv



Olyasféle ez a könyv, mint a régi füves könyvek, amelyek egyszerű példákkal akartak felelni a kérdésekre, mit is kell tenni, ha valakinek a szíve fáj, vagy elhagyta az Isten. Nem eszmékről és hősökről beszél, hanem arról, aminek köze van az emberhez. Írója tanulva akarja tanítani embertársait, tanulva a régiektől, a könyvekből, azokon keresztül az emberi szívből, az égi jelekből. Elemi ismereteket kíván közvetíteni az emberi élet alapigazságait illetően. Márai Sándor 1943-ban írott művét Epiktétosznak, kedves Marcus Aureliusának, Montaigne-nak és valamennyi sztoikusnak ajánlja, akiktől a hatalomról, a jókedvről, a félelemmentes életről tanult

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Illyés Gyula - Puszták népe



A moly.hu-n lévő tartalom:

1936-ban jelent meg először a „Puszták népe”. A kötetet Illyés Gyula a következő ajánlással fejezte be:
„Természetesen nem mondtam el mindent. Így is túl sokat markoltam. Akárhol nyúltam az "anyagba” ezerfelől tekeredtek ujjamra a szálak – hogyan kössek most befejezésül tetszetős bogot belőlük? Az olvasó megszokta, hogy a legfájdalmasabb kérdéseket felvető művek végén is lel valami útmutatást vagy ajánlatot a megoldásra, amely felvert lelkiismeretét megnyugtatja, ha csak annyira is, hogy még nincs veszve minden, mert lám, ha akadt, aki felfedte a bajt, lesznek, akik meg is gyógyítják. A közösségérzet, amely fölizgatta, egyben el is lustítja. Én nem merem olcsó hiedelmekbe ringatni, magam sem vagyok hiszékeny. Látom a baj nagyságát, előre látom következményeit is. Egy nép élete forog kockán. Mi az orvosság? Az az olvasóra is tartozik annyira, mint az íróra, hisz ő is tudja már, amit az író tud. Akik a „megoldás” nélkül a könyvet csonkának érzik és folytatást várok azoktól én is. Nekik ajánlom munkámat."

Olvasás után:

Az iskolában megtanult kötelező ismereteken kívül semmit sem tudtam Illyés Gyuláról és mikor anyósom könyvespolcán kiszúrtam ezt a könyvet, úgy döntöttem, hogy itt az ideje, hogy megismerkedjünk.
A könyv elején kicsit megbántam, hogy most következett be az olvasása, ugyanis időben egyezik, műfajban pedig nagyon hasonlít a kettővel ezelőtt olvasott könyvemhez, a Régimódi történethez (még könyv színe is majdnem ugyanolyan volt). Ezzel pedig nagyon elteltem, vagyis tökéletesen kielégültem egy időre az ilyen dokumentumszerű szépirodalomtól, így erre most annyira nem volt igényem.
Ráadásul a könyv felénél majdnem le is tettem. Értem én, hogy ez szociográfia, de a könyv közepéig tartott, míg a kötelező köröket lefutotta: hitvilág, munkarend, munkamorál stb., amik engem nagyon untattak. Aztán valamiért erőt vettem magamon, nem tettem le és egy kicsit sem bánom. A végére olyan szaftos sztorik jutottak, hogy sok helyen szó szerint sokkot kaptam olvasás közben. Gondolok itt például a lányok uraságokhoz való bekéretésére, a gyerekek nemlétező (hiszen túl korai) felvilágosítására, vagy a gyógyítások módjaira. Voltak olyan történetek, amelyeken napokig járt az eszem.
Ami nagyon a varázsa alatt tartott, az a könyv hangvétele. Kedves, szeretetteljes, de mégis enyhén megspékelve humorral a megfelelő helyeken és persze irónia. Enélkül viszont nem is lenne ez a könyv ennyire jó.
Már mikor a könyv elején jártam, rájöttem, hogy konkrétan Illyés Gyula családjáról fogok olvasni, nehezen képzeltem el, hogy ő itt lakott a cselédek között, mégis ekkora irodalmi alak vált belőle. Utána kellett olvasnom, hogy is történt ez, de kár volt elsietnem a dolgot, mert a könyv vége már nem szociográfia: csak arról szól, hogy került ő ki a cselédség sorából és milyen megpróbáltatás volt ez a családja számára.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Mihail Bulgakov - A Mester és Margarita



A moly.hu-n lévő tartalom:

„A kéziratok nem égnek el”-mondja Woland, Bulgakov regényének talányos Sátánja, s ez a szállóigévé vált mondat a szerző munkásságának, főművének, A Mester és Margaritá-nak akár a mottója is lehetne. A regény-Bulgakov számos hánytatott sorsú írásához hasonlóan- csak jóval az író halála után, 1966-ban jelenhetett meg, s azóta világszerte töretlen a népszerűsége. A Mester és Margarita a világirodalom egyik alapműve, amelyben Bulgakov a szatíra, a groteszk és a fantasztikum eszközeivel részint szuggesztív képet fest a húszas-harmincas évek Oroszországáról, részint minden korra érvényes módon mutatja be a történelmi és személyes kínok, kötöttségek közt vergődő, hívő és hitetlen, nagyot akaró és tétován botladozó ember örök dilemmáit. Felejthetetlenek a regény figurái: Woland, aki egyszerre Sátán és a felsőbb igazságszolgáltatás képviselője; a Mester, aki a hatalmi gépezettel szemben álló Művész örök jelképévé vált, s aki regényen belüli regényben sajátos módon meséli el Jézus történetét; maga Jézus (Jesua), aki Bulgakov értelmezésében úgy elevenedik meg előttünk, mint nagyon kevés Jézus-regényben: Isten fia ő, de egyúttal modern, töprengő értelmiségi; a szörnyű fejfájással küzdő Pilátus, aki hiába látja a valódi értékeket, nem tud túllépni gyávaságán; a gyönyörűséges Margarita, aki maga az örök nőiesség…

Olvasás után:

Ilyen furcsa könyvet nem mostanában olvastam. Igazából már az elején le kellett volna raknom, már ami az érdeklődés felkeltését illeti. Azon kívül, hogy megismertük a Sátánt magát, semmi extra nem történt benne. Amikor meg láttam, hogy most Poncius Pilátusról fogok olvasni, kicsit kezdtem kiakadni. De végülis semmi sem vitt arra, hogy letegyem, mert egyszerűen annyira gördülékeny és könnyed a megfogalmazása, hogy szépen lehetett vele haladni. Aztán csak sodródtam az árral. Szépen megszoktam, hogy amerre a Sátán és kísérete jár, ott mindenki vagy meghal, vagy megbolondul, vagy tönkremegy, esetleg ezek össze is adódhatnak.
Aztán jött a könyv második része, ami kicsit felvillanyozott: megismertük Margaritát. Szó szerint üdítő jelenség volt, és ahogy a fülszöveg is írja, ő a megtestesül nőiesség. :) Bár egy kicsit túlzásnak tartottam, hogy rendesen boszorkány lett és seprűn elrepül Moszkvából, de ez is olyan gördülékeny volt, hogy csak olvastam és olvastam. A könyv végére amúgy nagyon szépen összeállt a történet, minden szál összefutott és mondjuk, hogy az érthetetlenség közepette megtaláltam az értelmet: nem volt értelme az egésznek.
A Jézusos-Pilátusos részektől az elején idegenkedtem (kicsit sem hiszek), aztán elkezdtem élvezni. Egyrészt ez az újszerű Jézus-alak nagyon bejött, nem volt olyan szenteskedő, mint amit a Bibliából megismertünk. Emellett hamar kiderült, hogy igazából mi most a Mester regényét olvassuk - regényt a regényen belül, zseniális! :)
Volt egy dolog, ami viszont nagyon bosszantott: nem elég, hogy rengeteg szereplő volt, de ezeknek olyan hasonló oroszos neveik voltak, hogy egy idő után már nem is küzdöttem, hogy megjegyezzem őket, csak inkább megpróbáltam kitalálni, kiről van szó (szerencsére a főbb szereplők nevei elég egyértelműek voltak). Amin nagyon fennakadtam, hogy volt benne Ivan Nyikolajevics és Nyikanor Ivanovics is. És persze a vezetéknevüket még csak véletlenül sem elítette meg, pedig úgy talán még tudtam is volna. 
Nem nehéz kitalálni, hogy Margarita után ki volt az a 2 főszereplő, aki még nagyon a szívemhez nőtt. Igen, Behemót és Korovjov / Faro. Ők tényleg nagyon szórakoztatóak voltak, még akkor is, ha sajnáltam azokat az embereket, akiket tönkretettek.
Ennyit a csapongásaimról. Jó kis korrajz, vagyis akarom mondani, korparódia volt ez, szerinten simán átjött minden, amit át akart adni, még ennyi idő távlatából is. Egy hátránya van a regénynek: túl hosszú.


  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Egy regény rabjai




Mivel is lehetne jobban visszahozni a valahol elhagyott olvasási kedvet, mint egy könnyed, humoros, különféle irodalmi világokat megidéző könyvvel? Hát én nem nagyon tudok jobb alternatívát... Az első idei olvasmányomon rengeteg nevettem, többet mint egy Wodehouse regényen szoktam, szóval ennél jobban nem is kezdhetném az évet. Nem tudom kicsoda ez a Jasper Fforde, és hogy juthat eszébe ennyi zseniális sületlenség, de az biztos, hogy most legszívesebben jól körbeölelgetném őt ebben az akut szeretetrohamomban.
A Jane Eyre-esetet még vagy két évvel ezelőtt olvastam, és emlékeztem arra, hogy ahan, tökre tetszett, de ahogy hallottam a második rész megjelenéséről, valahogy nem rohantam azonnal érte a könyvesboltba. Mindenesetre végül most decemberben mégis csak beszereztem, és az lett a cseppet sem elfogult véleményem, hogy ez a rész bizony jóval felülmúlta az előzőt. Szóval, kedves kiadó, itt vagyok és tűkön ülve várom a sorozat többi részét. 
Zseniálisan és irigylésre méltóan elborult ennek a regénynek a világa, ahol veszedelmes harcok folynak egy könyv díszdobozos kiadásáért; ahol némely kattant alakok odaadásuk jeléül kedvenc művészük nevét viselik, és vannak olyan szerencsések, akik fizikailag beléphetnek a könyvek világába. S a Juriszfikciót, a minden könyvek könyvtárát pedig inkább nem is említem, ahogy az irodalmi detektíveket sem - óóó, igazi álomállás lenne! 
Thursday Next valahol Stephanie Plummal állhat rokonságban: ugyanolyan kemény és szórakoztató csaj, aki miközben üldözi a gonoszokat vagy éppen menekül előlük, sosem felejt el egy-egy sziporkát bedobni, még a leglehetetlenebb helyzetben sem, s persze a sors is szereti rajta próbálgatni a humorérzékét. A Szép remények férfigyűlölő Miss Havishamjével - aki nem mellesleg a mentora - pedig igazán remek párost alkotnak.
A sok idő-, tér-, világ- és fikcióbeli ugrással abszurd módon mozgalmas cselekmény rántja be magával az olvasót, ám mégsem lesz az egészből egy követhetetlen katyvasz. De azért az embernek mégis csak észnél kell lennie olvasáskor, ez a könyv tényleg teljes figyelmet érdemel, amit hogy őszinte legyek, nem is olyan nehéz megadni neki. A rengetegsok irodalmi utalás és játékosság egész egyszerűen ellenállhatatlanná tette a szememben a történetet, szinte lubickoltam a lábjegyzetekben elsuttogott mondatokban és az olykor látszólag random módon beszúrt irodalmi művek megidézésében. 
Minél jobban belegondolok, annál inkább zseniálisnak tartom ezt a könyvet. Nemcsak olyan üres szórakoztatás ez: minden kétséget kizáróan Jasper Fforde nem csupán humorérzékből kapott igen nagy adagot, hanem műveltségből és intelligenciából is. Ha ezt a három összetevőt jó alaposan összegyúrjuk, lám meg is kapjuk az Egy regény rabjait. 

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS