MESEVILÁG




Károlyi Imre: A láthatatlanná vált királyfi


A népmesékből tudjuk, ahhoz, hogy minden szép és jó legyen, egy kis királyfinak minimum le kell győznie a sárkányt, túl kell járnia az ördög eszén, ha szerencséje van, segítségére siet a táltos paripája, esetleg egy csúf öregasszony. Ezekből az elemekből építkezik Károlyi Imre meséje. Naphold királyfi édesapjának segít a királyság irányításában. Eljön az idő, amikor a király átadná az ország vezetését, ezért felszólítja a fiát, hogy járja helyette a vidéket, és ahol kell, tegyen igazságot. Próbatételek, szépséges királykisasszony, népmesei szörnyek, boldog és tanulságos lezárás.

Nagy Zita árnyékrajzai kifejezetten hatásosak: az ördögfiókák sziluettjei félelmetesen hatnak, ugyanakkor a fekete flekkek pajkosságot, esetlenséget is sugároznak. Az ősi népmesék és a 18-19. századra jellemző árnyékképek ötvözése még csak nem is anakronisztikus: párosuk a népmesegyűjtés aranykorát, a Grimm fivérek idejét idézi fel. Gyereknek és felnőttnek is érdekes élmény.

Stian Hole: Garmann nyara


A legenyhébb negatív jelző, amit hallottam már a Garmann nyaráról, a visszatetsző és a bizarr volt. Közhely, hogy a gyerekek szeretik a bizarr dolgokat. De tényleg bizarr volna ez a könyv? A szeretetteljes mese egy hatéves, iskolakezdés előtt álló kisfiú és három idős hölgy élete között von párhuzamotA kollázs technikával készült illusztrációk, hasonlóan a mese szövegéhez, nem szépítenek, nem idealizálnak: Garmann úgy néz ki, mint az átlagos hatévesek, a nénik fogsora úszik a pohárban, Garmann fél az ismeretlen iskolától, a felnőttek az elmúlástól. Érdekes, mi miatt láthatja egy felnőtt visszatetszőnek ezt a könyvet. Mert Stian Hole norvég grafikus ki meri mondani, hogy az idősek ráncosak, hajlottak? Mert a kisfiú – legyen bár szőke is – soványka, maszatos, itt-ott még horzsolásai is vannak? A bátor királyfik és szépséges királykisasszonyok mellett miért ne volna helyük a szorongó kisfiúknak és a zsugorodó, protézises nagynéniknek is?


A mesekönyvek illusztrációi gyakran elvontnak, felnőtt szemmel nézve inkább félelmetesnek, ridegnek, nem gyereknek valónak látszanak. A szöveggel együtt (vagy akár csak második belelapozásra) azonban mégis harmonikus, szerethető vagy legalábbis pontos lesz az összkép. Nem lehet megúszni, hogy ne beszéljünk a gyerekekkel a félelmetes, rettegett, szomorú dolgokról. A gyerekirodalom segíthet feldolgozni azokat a témákat, amik nagyon nehezen megfogalmazhatók, de mégis meg kell érteni őket. 

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése