Henry Wilt jelentéktelen figura. Főnökei átnéznek rajta, diákjai megvetik, felesége pipogyának tartja és pokollá teszi az életét. A boldogtalan irodalomtanár egyetlen öröme az esti kutyasétáltatás alatti ábrándozás: Mi lenne, ha meggyilkolná az elviselhetetlen asszonyt? Amikor Wiltné egy napon valóban eltűnik, a gyanú természetesen a férjre terelődik. Hősünk azonban szellemi erejével őrületbe kergeti a város rendőri erőit, és tizenkét év minden megaláztatásáért méltó bosszút áll feljebbvalóin. Az angol Tom Sharpe a fekete humor utolérhetetlen mestere immár három évtizede. Csak az 1990-as években vált ismertté Magyarországon, de akik olvasták legalább a Kisvárosi gyilkosságok című regényét, feltétlen hívéül szegődtek. A nagy nevettető diadalútja magyar nyelven némi szünet után most a Wilt-tetralógia első darabjával folytatódik.
Ha bárkinek valamiért kétsége lenne, hogy a legbátrabb és legelpusztíthatatlanabb emberek az évtizedek óta szakmunkásképzőben tanító irodalomtanárok, az kezdjen bele most azonnal a Wiltbe, nehogy gyanútlanul összeakadjon eggyel, ne vegye komolyan és ne tartsa veszélyesnek, majd úgy járjon, mint a könyv szereplői.
Itt ez a Wilt, a munkahelyén nem léptetik elő (mert olyan békés, jó neki így is), a felesége uralkodik rajta, még amikor sétálni viszi a kutyát, akkor is a kutya vezeti, ő meg megy utána fogva a póráz végét. Még az erősségeit (hogy kezelni tudja a gyerekeket az iskolában) is gyengeségnek veszik, mert hát ki az a hülye, aki képes magát rávenni erre a munkára.
Wilt azonban gyilkossági ügybe keveredik, eltűnik a felesége, és innentől különösebb nehézség nélkül száll szembe a rendőrséggel, a sajtóval, a főnökeivel és a barátaival. Ő csak önmaga, követi a számára értelmes dolgokat (mint ahogy ezelőtt is tette), és kiderül, hogy nincs ember, akit ezzel ne szorítana sarokba és ne kergetne őrületbe.
A nyomozás tele van fekete és abszurd humorral, a gyanúsított még életében nem szórakozott ilyen jól, a nyomozó pedig összeroppan – ez tényleg az a könyv, amin hangosan lehet nevetni.
Emellett pedig a kellő mértékben gonosz és benne van az a fajta finom, jellemzően angol társadalomkritika, aminél kevés szórakoztatóbb dolog van.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése