Steinbeck 1937-ben eme kisregénnyel hódította meg a közönséget. Miután az utolsó mondat végeztével letesszük a könyvet, kétségtelenné válik, hogy miért. Az Egerek és emberek kisemberek sorstragédiáiba nyújt egyszerre betekintést és átélést a lehető legegyszerűbb elbeszéléssel. S habár talán közhelyesen hangzik, de mégis: tiszta és őszinte. Kvázi száz oldal alatt épít lerombolhatatlan hidat az ember lelkéhez.
A cselekmény a múlt század 30-as éveiben játszódik a gazdasági válság sújtotta Amerikában. Itt keres munkát két fiatalember, akiknél furcsább párost keresve sem lehetne találni. George alacsony, eszes, társa Lennie pedig nagy darab, esetlen és együgyű. Lennie egy ötéves gyermek szintjén áll, szereti a selymes, puha dolgokat simogatni, cirógatni. Általában egereket tart a zsebében, még azután is, hogy azok elpusztultak. Mivel nincs tisztában a saját erejével, ez a szeretete folyton bajba sodorja, és George-nak állandóan résen kell lennie, hogy barátját és saját magát is kimenekítse a nehéz helyzetekből. Különös barátság az övék, hiszen George ki is mondja, hogy sokkal könnyebb lenne az élete Lennie nélkül, de mégsem tudja őt magára hagyni, mert tisztában van azzal, hogy a barátja nem bodogulna egyedül. Közös álmuk, hogy vesznek egy kicsike farmot, ahol ők éldegélnének ketten, gazdálkodnának, állatokat tartanának, Lennie pedig etethetné a nyulakat. Erről a közös álomról mesél George estéről-estére barátjának. Egy kaliforniai farmon végre találnak munkát a betakarítás idejére. Itt csupa nehéz sorsú, keményen dolgozó férfi él,akik először piszkálódnak Lennie-vel, de amikor látják, hogy a két új fiú remekül helyt áll a munkában, elfogadják őket. Lennie még egy kiskutyát is kap ajándékba. Összebarátkoznak az egyik öreg munkással, aki szívesen betársulna a farmvásárlásba. Úgy tűnik, végre megvalósíthatják álmaikat, és rövid időn belül összegyűjthetik a szükséges pénzt.
De a valóság mindig belerondít az álmokba. A gazda fia egy apró termetű, agresszív kis görcs, kedvenc szórakozása belekötni a nálánál termetesebb, de alacsonyabb rangban álló munkásokba. Hamarosan Lennie lesz az első számú céltáblája, vegytiszta gonoszságból. Csak George-nak, és néhány társának köszönhető, hogy nem lesz nagyobb baj ezekből az atrocitásokból. A gazda fiának van egy rendkívül csinos, unatkozó felesége, aki jobb időtöltés híján a jóképű munkásokkal flörtöl, ami szintén állandó ütközőpontot jelent a fiú és a munkások között. A fiatalasszony hamar rájön, hogy Lennie olyan, mint egy kölyökkutya és ezért kedvesen bánik vele. George megpróbálja megértetni Lennie-vel, hogy óvatosnak kell lennie, nem követhet el semmi rosszat, és az eszébe vési, ha bajba keveredik el kell bújnia, amíg ő érte nem megy.
Egy nap mindenki az udvaron játszik. Lennie a pajtában zokog egyedül, halálra rémülten,mert megint "túlszeretett" egy élőlényt, a kiskutyát.Ekkor megjelenik a fiatalasszony, és vigasztalni kezdi az óriást, majd egyre csak fecseg és fecseg önmagáról. A végén megengedi Lennie-nek, hogy megsimogthassa a haját, hogy megtapinthassa a selymességét. Ám Lennie-n úrrá lesz az elragadtatás, és nem bírja abbahagyni. Amikor az asszonynak már terhére van a dolog tiltakozni kezd, de ettől Lennie elveszíti a fejét, és véletlenül megöli az asszonyt. Látván mit tett, elmenekül arra a helyre, amit George mutatott neki.
Kisvártatva felfedezik a holttestet, és felfegyverkezve a szökevény nyomába indulnak. George lemarad, egy másik úton rohan a barátjához. Itt még utoljára elkezd Lennie-nek mesélni, majd a barátja fejéhez szorít egy pisztolyt, és meghúzza a ravaszt.
Felkavaró a történet egy könyörtelen világról, ahol a meg nem értés halálra ítéli az emberi érzéseket, a barátságot. Steinbeck naturálisan, elképesztő explicit könnyedséggel szimbolizál, utal és állít metaforát szereplői között. Stílusa mentes bármiféle erőltetett manírtól, giccs pedig még csak véletlenül sem szivárog a könyv lapjai közé, annak ellenére, hogy van egyfajta szentimentális hangzása. Keserű, az élet múlandóságával elbóduló novella, amelyben mégis megfoghatatlan gyönyörűség születik. A befejezése pedig miután érezteti, hogy van szíved, gyökerestül tépi ki azt. Fájdalmasan szép.
Steinbeck kegyetlenül megmutatja milyen világban is élünk mi, minek van nagyobb értéke napjainkban. Vajon az olvasó mennyire egér és mennyire ember? Megrázó és elgondolkodtató olvasmány, ajánlom mindenkinek!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése