Nyáry Krisztián amúgy nagyon cseles: szándékosan el akarja érni, hogy felfigyeljünk, pontosabban újra odafordítsuk a figyelmünket ezekre a művészekre. Ezt abból gondolom, hogy sok olyan dologról tesz említést, amik tanúsíthatják az adott történetet, és amelyet az X című műben ki is fejez az alkotó, de ebben a könyvben ezekből a művekből nem közölnek részletet, idézetet. Azt vettem észre, hogy egyik ilyen esetben arra figyelmeztettem saját magam, hogy majd el ne felejtsek rákeresni az interneten erre a versre vagy szövegre. És akkor rajtakaptam, hogy valószínűleg ez a célja.
Elcsépelt lesz a következő mondandóm, de a képeket nagyon szerettem benne. Attól, hogy ilyen jó minőségű, a szövegbe beleágyazott képekkel tűzdelték tele a könyvet, arra késztetik az olvasót, hogy jó alaposan megnézze őket. Így pedig sokkal hitelesebb és elmélyültebb lesz a történet - mondhatnám, hogy színesebb is, de ezek mind fekete-fehér fotók. :)
Az író sokszor hangoztatja, hogy ezt a könyvet nem iskolai tankönyvként vagy segédanyagként kell használni, nem arra való, de ezzel a gondolatával nem értek egyet. Már csak azért sem, mert emlékszem magamra, amikor középiskolában például tanultuk Csokonaitól a Lilla-verseket: nem mondtak az ég világon semmit. Viszont ha egy kicsit is értettem volna a szerelmüket, a hátterüket, Csokonai személyiségének fontosabb jegyeit, akkor könnyebben fogadom be ezeket a verseket és talán még meg is értem őket. Nehéz a mai diákoknak nem mai verseket tanítani, mert nehezen értelmezik és szerintem ez tényleg segítség lehet.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése